Visszatérek ehhez a sorozathoz, ami a Budatétény Borváros, más megközelítésben a Záborszky Pince helyiségeiben sorjázik. Régen volt, amikor egy csoportos látogatás kapcsán felfedeztem, ezen az igazán más profilú helyen szobrok láthatók már az előtérben, nem is kevés.
Most, hosszas rákészülés után visszajutottam és egy 2019-ben szervezett kiállítás sajátos maradványát találtam. (Persze, ennek is meg lehet az apropója, csak nem tudtam kideríteni.) Tehát, anno, 26 évvel ezelőtt a Mészáros László Képzőművészeti Kör korábbi és akkori tagjainak műveit láthatták itt az ide látogatók, az akkori cél, felidézni elhunyt társaik személyét és munkásságukat.
Akkor is Hajas József alkotásaival indult a bemutató, a látogatóközpont bejáratától kezdve. ^[1] Itt most a művész önportréja áll, ezt az alkotást követi életművének számtalan darabja.
A művész jubileumi, 2006-os katalógusában olvasom (amiben a most bemutatásra kerülő hölgy még nem szerepelhet, lévén, hogy a következő évben készült), Hajas rendszerint szűkebb környezete, kollégái, vagy családja tagjainak portréját formálta meg – igényesen, bronzból öntve, vörös márvány, vagy gránit alapzaton.
"A művész számára, az ember számára, semmi sem lehet izgalmasabb, mint egy másik ember arca. Hajas Józsefet talán ezért foglalkoztatják elsősorban a portrék. Az általa megmintázott személyekhez mindig valami konkrét, vagy elvont szál fűzi." ^[2]
A kapcsolat itt nem ismert. Nem szerepel a címben rokoni kapcsolatra utaló szó, de érzésem szerin Viki kedves lehetett a művész szívének. A kalap igazán elegáns megjelenést biztosít a fiatal hölgynek, míg arcvonásai picit komolyak, talán szigorúnak mondhatók.

---