Újra visszalépek ahhoz a sorozathoz, ami a Budatétény Borváros, vagys a Záborszky Pince helyiségeiben látható. A régi emlékek, az indítás több műlapon már olvasható (kapcsoltam). A lényeg, ez a hely – bár profilja alapján nem gondolnánk – rendszeresen, sőt láthatólag akár véglegesen helyet ad a képzőművészetnek.

A most látható "anyag" alapja egy 2019-es (a Mészáros László Képzőművészeti Kör korábbi és akkori tagjainak műveit bemutató kiállítás) sajátos maradványa lehet. Az akkori cél, felidézni elhunyt társaik személyét és munkásságukat, ma egy életmű jellemző anyaga.
Akkor is Hajas József alkotásaival indult a bemutató, a látogatóközpont bejáratától kezdve. ^[1] I

A művész jubileumi, 2006-os katalógusában látható ez a portré is. Itt olvasom, Hajas rendszerint szűkebb környezete, kollégái, vagy családja tagjainak portréját formálta meg – méghozzá igényesen, bronzból.
A portréművészetről: "A művész számára, az ember számára, semmi sem lehet izgalmasabb, mint egy másik ember arca. Hajas Józsefet talán ezért foglalkoztatják elsősorban a portrék. Az általa megmintázott személyekhez mindig valami konkrét, vagy elvont szál fűzi." ^[2]
A kapcsolat itt egyértelmű. A kisunoka arca szeretettel van megformálva. Fejfedőt nem visel, de két kedves varkocs övezi a kicsit komolyka arcot.

---