A kastély homlokzata és a Neptun szoborcsoport közötti kert két oldalsó sövénye mentén szobrokat állítottak fel Joseph Anton Weinmüller és szobrász kollégái 1777-ben. A csapat 32 azonos magasságú szobrot alkotott 1,6 m-es lábazaton, mitológiai vagy történelmi személyiségeket ábrázolva, melyek többsége az ókor modelljei alapján készült. A művek végső elhelyezését nem Weinmüller, hanem Johann Ferdinand Hetzendorf von Hohenberg, mint a kertek általános tervezéséért felelős főépítész határozta meg. 1945-ben Josef Glaser palotakormányzó felügyelete mellett a szobrokat 1-től 32-ig számozták a lábazatok oldalán, hogy megkönnyítsék az alanyok azonosítását. A sorozat a palota homlokzata előtti keleti sövénynél kezdődik, és a nyugati oldalon ér véget.^[1]

A 19-es számot viselő szobor nem egy konkrét mitológiai vagy történelmi személy, hanem egy meg nem nevezett papnő. Az alkotás egy fiatal lányt ábrázol, aki valószínűleg egy ókori istennő szolgálatában állt. Jobb kezével kecses mozdulattal összeszedi ruháját, ezzel még jobban kiemeli annak redőit. Baljában kis tálat tart, amelyet az isteneknek az oltárára helyeztek áldozatokért. A papnők fontos szerepet játszottak az ókori vallási rítusokban, és gyakran ábrázolták őket ünnepélyes pózban, hogy kifejezzék a szertartások szentségét és méltóságát. Weinmüller szobra is ezt a hagyományt követi, és a papnőt elegáns ruhában, komoly arckifejezéssel ábrázolja.^[2]

---