Nehezemre esik, de folytatom a Tivoli Filmszínház egykori kincseinek bemutatását, legalábbis, amiket "megmentettek" a mai funkciója szerint Capa Kortárs Fotográfiai Központ megnyitása előtti felújítás, ill. rekonstrukció során.
Az előzményeket, a hely és metamorfózisának történetét leírtam a már bemutatott díszkút műlapján. A műlapot kapcsolom, tartalma idevág.
Kisiskolás koromban a Tivoli egy köztes, de jellemző stációjaként a mozi Tinódi filmszínházként működött. Akkor a hely – amennyire meg tudom ítélni – a Tivoli eredeti képét mutatta, stílus- és színhatásában mindenképpen.
Azért, hogy én ezt az összképet megőriztem, nagyban felelős egy izgalmas, többször megnézett ifjúsági film: A kétéltű ember (Человек-амфибия), az akkor "divatos" szovjet kultúra egy ideológia-mentes gyöngyszeme. Igen nagy hatásásal volt rám, így megfogadtam, állatszelídítő leszek és ez a terv elég soká tartotta is magát. Később, a realitásokra adva, jövőképembe az állatorvosi pálya került. Alapban viszont minden kötelező iskolai mozi-látogatás ehhez a helyhez kötődött, vagyis az összkép rögzült.
Minden emlékem hamvába dőlt, amikor – többszöri átlényegülés és hosszas zárvatartás(ok) után – sikerült bejutnom a felújított intézmény előterébe, ahol az arannyal ötvözött sötét kék és mélyzöld, ill. lilás bordó színvilágot lényegében fehér falak váltották fel. Van még terv (külön műlap), de úgy gondoltam, kiemelem azt a domborművet, ami valamilyen szinten a kultúra szimbólumaként erősítette a hely egykori szellemét.
Kiemelt helyen, a pénztár domborított sárgaréz ajtaja felett kapott helyet a műkőből készült, aranyra színezett okos bagoly, amiből csak darabkák látszanak ma. Mint ilyen, teljes képet a fényképek alapján nem is kapunk, fel kell használni a műemléki felújítás összefoglalójának ide vágó leírását.
"...két lizéna fogja közre a pénztárfülke sárgaréz ajtaját és a felette lévő műkődomborművet, amely írótollat tartó lépő baglyot ábrázol. A domborműves mező jobb alsó sarkában a művészetek jelvénye, a három üres címerpajzs látható kerek medaillonban..."
A bagoly alakja töredezett, pontosabban a néhai írótoll sziluettje okoz hiányt, a három címerpajzsnak – úgyismind a művészetek jelvénye – sajnos nyoma sincs... vagy ott van, de nem kimutatható.
Mindent számbavéve az egykori míves, szecessziós stílusban fogant környezetet ma – a már látott díszkúton kívül – a rézből készült pénztárajtó és a kétoldalt látható, ugyancsak sárgarézből készült lengőajtók, illetve azok szerencsésen megmaradt ólombetétes üvegei képviselik.

---