Én nagyon nem értem, hogy maradhatott ki a templom építészének két alkotása az eddig elkészült műlapok témái közül, Én is jártam ott többször, sőt a belső üvegablakokat is végigfotóztam már – éppencsak a fotók eltűntek.
Amikor Szent Teréz műlapját készítettem, a teljestemplomtörténetet nehezen találtam meg, abban az anyagban is szerepel a két alkotás. Mindezt ld. a kapcsolt lapon.

Most újra ott jártam és kiénekeltem magamból sok-sok feszültséget. A kapcsolódó esemény nem volt vidám, de mégis alkalmam volt némi megtisztulásra. És kinyílt a szemem, régit is, újat is láttam (visszamentem).

Az is igaz, Szent Antal és kapcsolódó, legalábbis legismertebb legendája elmaradhatatlan szereplők a katolikus templomokban. A megformálás viszont igencsak formabontó! Ha a mögöttes, ismert történet, vagy a figurák alatt elhelyezett persely megszokottnak tűnhet, az itt ábrázolt Szent Antal, csuklyájában (vagy inkább szakállában) megbúvó piciny Jézus alakjával minden korábbihoz képest új.

Szent Antal alakját számtalan legenda fonja körül. Ebből legismertebb, ami itt is látható, amikor a szerzetes a gyermek Jézust a vállán, ill. karján vitte. A történetek úgy maradtak fenn, hogy szerzetestársai meséltek róla. "...a tengeri halaknak prédikált, mint valamikor Ferenc a madaraknak. Egyszer egészen rendkívüli csoda történt általa: egy eretnek, aki tagadta Krisztus jelenlétét az Oltáriszentségben, azt mondta, hogy nem hisz addig az Eucharisztikus Istenben, amíg öszvére le nem térdel az Oltáriszentség előtt. Néhány nappal később Antal egy beteghez vitte az Oltáriszentséget, és találkozott a gúnyolódóval. És akkor annak öszvére hirtelen két első lábára ereszkedett, és meghajtotta fejét a Szentség előtt." Továbbiakat ld. még a második forrás cikkben.

---