Elérkeztem a Népstadion-szoborgaléria nem kis munkával járó bemutatásának végéhez, az utolsó szoborcsoporthoz. A Gránátvetők jelentékeny alkotás, és nemcsak azért, mert Tar István művészetének egyik korai példája (érdekes megfigyelni, hogy a később oly jellegzetes stílusban dolgozó szobrászok már a rájuk kényszerített szocreál formavilágát is mennyire igyekeztek átformálni, míg mások hűen követve az irányelveket, szinte egyforma szobrokat csináltak), hanem azért is, mert - bármilyen hihetetlen - a Néphadsereg időszakából bizony alig maradt fenn katonaábrázolás köztereinken! Ez minden bizonnyal valamennyi közül a legnagyobb, kétszeres embernagyságú. (Figyelemre méltó még például a tapolca melletti Dobó-laktanya Ülő katonája, Ungvári Lajos munkája 1970-ből.)

Propagandisztikus vonásai ellenére az egykoron tervezett felvonulási útvonal legjobb szobrai közül való a Gránátvetők, kifejező, szigorúan szerkesztett kompozíció.

A képek között találtok egy összesítő fotót is, amelyen a teljes szoborgaléria áttekinthető, címekkel, alkotókkal, évszámokkal.

Olvasd el blogbejegyzésemet az egész szoboregyüttesről! Link alul.

Angol leírás, sztori

The former Népstadion (People's Stadium), now Puskás Ferenc Stadion was opened in 1953, until the hungarian stalinist era, as one of the highest capacity stadiums of the world. The 16 large socialist-realist statues are next to the stadium in two lines, along the former avenue and parade area, the so called "dromos": sportsmen, soldiers, young, happy and healthy proletars, workers.