Bors István Alakoskodó című alkotását 2008. január 23-án, szerdán avatták fel, miután meglelték végleges helyét. Az alkotás a Polgármesteri Hivatal déli fala előtt áll, helyéről 2007-ben közvélemény-kutatást követően döntött a város önkormányzatának közgyűlése.

Az alkotást Oláh Lajosné kaposvári, valamint Antal Attila csíkszeredai alpolgármesterek és Gáspár Ferenc főorvos leplezték le az újraavatás alkalmával.

Az alkotás eredetileg a Ságvári ligetben (ma Hajnóczy park) állt, ahonnan rongálást követően elszállították, és évekig a megyei múzeum lépcsőházában állt. A megrongált alkotást az alkotó tette rendbe. Számomra szimpatikus volt a város vezetésének figyelme a szobor újbóli elhelyezése kapcsán, fontosnak tartották azokat a szempontokat, melyek egy ilyen érdekes köztéri alkotás felállításának helyét, módját befolyásolhatják:
„A szobor értelmezhetősége, jelentéstartalma, „üzenete” nem egyszerű, az átlagpolgár számára nehezen megfogalmazható. Korábbi köztéri megítélése felemás volt, talán ennek következtében történt a rongálása. Meghökkentő megjelenése folytán magára vonja a figyelmet, ezért az emberek valószínűleg közel akarnak kerülni hozzá, sőt minden valószínűség szerint úgy célszerű elhelyezni, hogy megfogható, megérinthető legyen. Előre álló csőre balesetveszélyt rejt, ezért célszerű az elhelyezésnél erre figyelemmel lenni. Potenciális rongálási veszélye miatt úgy kell elhelyezni, hogy szem előtt legyen, lehetőleg köztéri kamera „lássa”. Felmerül az a gondolat, hogy az elhelyezés nem végleges, mert a közönség véleménye a szobor végleges helyét és sorsát alapvetően befolyásolhatja.”

„Bors István szobrászművész korai műveire Henry Moore szobrai és az égei-tengeri archaikus kultúrák művészete felszabadítóan hatott. Az archaikus szobrászi technikák közül felelevenítette a viaszelvesztéses eljárást, kisplasztikái haláláig így készültek. Alkotásaiban szabadon felhasználta az emberiség kultúrtörténetének művészeti eredményeit. Kalandozott a művészet különféle földrajzi és időbeli dimenzióiban, közben felfedezte a primitív és az antik művészetet, a folklór, a paraszti kézművesség és a gyermekrajzok világát, és műveibe mindenféle kötöttség nélkül építette e formai tanulságokat. 1968-1973 között nagyméretű szobrokat készített fából és kovácsoltvasból, ezek formáit a paraszti tárgykultúra és használati eszközök (ekevas, gereblye, ácskapcsok, reteszek stb.) köréből vette. Plasztikáinak van egy vidám, játékos vonulata is, melynek formáit a gyerekrajzok, a folklór, főleg az alakoskodó népi játékok ihlették.”

Az alakoskodás egy olyan álöltözetbe, álarcba öltözve végzett utánzó, szórakoztató tevékenység, melynek célja az ősök, szellemek, istenségek megjelenítése. Ma leginkább a farsangvégi alakoskodás a jellemző formája, de más jeles napok alkalmával is előfordul (pl. betlehemezés).

---