Felújított, ülő Krisztus-szobor, kb 2 méter magas váza formájú alapon.

A templom téren álló szenvedő Krisztus szobor és ez a faragvány nagyon hasonlít egymásra. Feltehetően helyi mester készítette mindkettőt.
Igaz, a templom téri szobor arányiban kiegyenlítettebb, díszesebb alkotás, gyakorlottabb mester keze munkájára utal.
A Magyar Katolikus Lexikon a következőt tudja a pihenő Krisztusról:
'A keresztre feszítés előtt kis időre megpihenő, megostorozott, töviskoronás Krisztus képe/szobra. Ikonográfiája valószínűleg német területen, a XIV. század második felében alakult ki, majd szélesebb körben a XV. század végén és a XVI. század elején terjedt el. A megpihenés azt jelenti, hogy a meggyötört Jézus egy kövön ül, megkötözött kezében nádszállal, vagy fejét egyik kezével megtámasztva. Útmentén is gyakran előfordul. Rokon képtípus a Fájdalmak férfia.'

A Solymárhoz legközelebb álló darab: Budapesten, a Fogaskerekű vasút végállomása mellett látható. Az 1725-ben emelt, többször felújított Krisztus szobor a Szilágyi Erzsébet fasor mellett lett elhelyezve, s nem kizárt, hogy
a piacolni járó solymári svábok innen is meríthették az ihletet saját szobruk felállítására.

A solymári pihenő Krisztus szobor sejthetően barokk eredetű (néhány éve) Rákos Péter szobrászművész-restaurátor újította fel.