Az oromfalat indákból és ornamensekből álló háromszög alakú rész zárja le, középen kereszttel, s ezen áll a földgolyó köré tekeredő kígyóra taposó Maria Immaculata kőszobra. A templomba betérőkre letekintő Mária kitárt karral és oltalmazó köpenyével fogadja a látogatót. A homlokzat szobrainak és domborművének ikonográfiáját minden valószínűséggel a megrendelő Károlyi István javasolta. A Mária Immaculata szobor viszonylag ritkán látható templomhomlokzatokat a 18–19. századi Magyarországon, inkább oltárokon helyezték el ábrázolását. Homlokzaton való szereplésének jó példája a kecskeméti piarista templom (1745–1748), a lovasberényi Cziráky-kastély kápolna (1771 körül) és a pozsonyi (Bratislava, Szlovákia) ferences templom fülkeszobra. A fóti szobor a Szeplőtelen fogantatás koncepció 1854-es dogmává tétele előtt egy évvel, 1853-ban készült. Az osztrák szobrász, Anton Dominik Fernkorn (1813–1878) 1836–1840 között Münchenben tanult, talán itt találkozhattak először Ybl Miklóssal, aki 1840-ben iratkozott be a Bajor Királyi Művészeti Akadémiára. Érdemes összehasonlítani a fóti templomhomlokzat csúcsát koronázó kőszobrot Fernkorn azonos témájú más alkotásával, nevezetesen a zágrábi székesegyház előtti tér közepén lévő Mária-oszlop tetején álló aranyozott bronzszoborral. A zágrábi székesegyház elé Herman Bollé szökőkutat tervezett a négy keresztény erényt megtestesítő angyal és Mária alakjával. Fernkorn szobraival 1873-ban készült el a szökőkút, tehát a fóti szobor után húsz évvel. A fóti és a zágrábi Mária-szobor szinte teljesen azonosak, csak apró eltérések figyelhetők meg, például a zágrábin csillagglória övezi Mária fejét.
A kapu feletti timpanon Háromkirályok imádása domborművének kompozíciójára a teljes kiegyensúlyozottság és szimmetria jellemző: a Madonna középen trónol, tőle balra térdel az egyik napkeleti király és a vállán bárányt hozó pásztor, a másik oldalon a két másik király térdel; Mária és a gyermek Jézus bal oldalán áll Szent József, jobb oldalán pedig egy legyezőt tartó szolga. Szent József és a pásztor bevett motívuma a jelenetnek, a legyezőt tartó szolga viszont szokatlannak tűnhet: angyal vagy a királyok kíséretéhez tartozó fegyveres alak szokott még megjelenni a Háromkirályok imádása ábrázolásokon. A dombormű Josef Gasser (1816–1900) osztrák szobrász alkotása, ahogy a kapu két oldalán baldachin alatt álló magyar szent király szobra.
Míg a Mária Immaculata viszonylag ritkán jelenik meg templomhomlokzaton, Szent István és Szent László álló szobra gyakran díszíti a templomhomlokzatokat a 18–19. századi Magyarországon, pl. Alsónémedi (18. század közepe), Kecskemét, piarista templom (1745–1748), Sümeg, plébániatemplom (1756–1759), Pozsony (Bratislava, Szlovákia), Szent Erzsébet-templom (18. század 2. negyede), Csáktornya (Čakovec, Horvátország), ferences templom, Székesfehérvár, püspöki székesegyház (18. század 3. negyede), Felsőbánya (Baia Sprie, Máramaros megye, Románia), plébániatemplom (1850-es évek). Az első öt esetben a két szent király kőszobra a homlokzat oldalsó falfülkéiben, párt alkotva áll; Székesfehérváron a két tornyot összekötő kőmellvéd pillérein, Szent Imre alakjával kiegészülve állnak a kőszobrok; Felsőbányán a templom homlokzata előtti lépcső két oldalán magas posztamensen állnak.
A fóti szoboralakok ikonográfiája alapján nehéz eldönteni, vajon melyik István és melyik László, az attribútumok furcsán keverednek. A több évszázados hagyomány szerint általában bal oldalon ábrázolják Istvánt és jobb oldalon Lászlót, István a kereszténységre és a királyságra utaló attribútumokat – kereszt, kard, jogar, országalma, korona, palást – tart illetve visel, László pedig a „lovagkirály” elemeit – páncél, bárd és / vagy kard – viseli. A baloldali alak rövid láncinget visel köpennyel és a kazettás övére fűzött karddal, baljában keresztet, jobbjában sisakot tart: a láncing és a sisak inkább Lászlóra, míg a kereszt Istvánra enged következtetni. A jobboldali alak a magyar koronázó palástot viseli, fején a szent korona, baljában kard. Mindezek alapján a baloldali figura feltehetően Lászlót, a jobboldali Istvánt jeleníti meg. Felmerül a kérdés, vajon milyen előképeket kapott, használhatott az osztrák szobrász, mit tudhatott a két szent király életéről, tevékenységéről. Josef Gasser előképei 1840-es években készült népszerű, historizáló, romantikus grafikák voltak, például Johann Nepomuk Geiger Magyarország és Erdélyország története rajzolatokban c. sorozata.

---