Aki szeretett volna már megtalálni síremléket, a rajta levő művészi alkotás megtekintése céljából, az tudja, hogy az életrajzból idézett előző sor alapján, név és évszámok hiányában, szinte reménytelen beazonosítani, s megtalálni síremléket. Én mégsem adtam fel, mert nagyon szerettem volna megtalálni Herczeg Klára alkotását. Nekifogtam. Az egyszerűnek tűnő megnevezés, „Anyám síremléke”, mély érzéseket sejtetett, sugallt.

Elkezdtem kutatni, hátha találok egy segítő szálat. Miközben olvasgattam a régi újságcikkeket, melyekben szerényen húzódnak meg a szobrásznő családjával kapcsolatos mondatok, egyre jobban erősödött bennem az érzés, hogy mennyire fontos volt Herczeg Klárának az édesanyja, és a családja. Kirajzolódtak egyre jobban, életének az életrajzi leírásokban nem szereplő, családjához kötődő részei. Eközben az „Anyám síremlék”-ének megtalálásában nem jutottam előre, de a megtalált életrajzi vonatkozású új momentumok, úgy éreztem, közelebb visznek majd a síremlék megtalálásához is.

Olvastam róla, hogy a Budapesten született Weiss Klára, az 1920-as évek elején, 15 évesen, a bécsi Arzenálba, a volt császári és királyi fegyvertárba került be bronzöntő tanulónak, családja nehéz anyagi körülményei miatt. Vajon miért tartózkodtak Bécsben? Ez nem derül ki, de szól a régi írás arról, hogy szülei elváltak, s nővére egy pesti kórházban dolgozott, ő pedig édesanyjával az osztrák fővárosban „rekedt”. Majd mikor nővére férjhez ment Budapesten, akkor édesanyjával együtt a magyar fővárosba költözött. ^[2]

Budapesten, tehetségét és alkotói próbálkozásait észrevéve, Weiss Klárát érettségi nélkül felvették a Képzőművészeti Főiskolára 1924-ben. Később, a főiskola elvégzése után, tanulmányokat folytatott Berlinben és Párizsban, ahol megélhetésének biztosítására vette fel a kapcsolatot porcelángyárakkal, s porcelánfigurákat tervezett. 1933-ban visszajött Budapestre, ahol megismerkedett későbbi férjével, majd 1936-ban férjhez ment hozzá, Herczeg László üzletemberhez, s a Herczeg Klára név innen adódik. Férjével csak néhány évet élhetett együtt. Újabb családi szál, a férjéhez fűződő gödi Duna-parti emlékéhez kötődő, évtizedek múlva elkészített kisplasztikája, a Zivatar címmel, melyről később is írok. ^[2]

Családjával összefüggő események ezután újra előtérbe kerülnek, mivel tervezték édesanyjával, talán nővérével is, hogy Angliába költöznek, de a második világháború közeledte miatt lemondtak erről, s az igazából legjobban szeretett Budapesten maradtak, reménykedve. A nehézségek azonban fokozódtak. Herczeg Klára, a háborús években a pincék mélyén végigkuporgott időszakról így ír:
„Anyám egy fantasztikus lelki erővel megáldott asszony volt. Vigasztaló, megnyugtató jelenléte volt az, ami lehetővé tette, hogy sohasem féltünk. Nagyon sokat köszönhetek neki. Mindennel együtt azt hiszem, elmondhatóm, hogy színes és szép életem volt.” ^[3]

Egy újabb régi újságcikkben, az Új Élet 1975. 08. 01-i számában olvashatjuk, hogy Herczeg Klára édesanyjával és testvérével a budapesti gettóba került, végül ott, megérhették a szabadságot. Ez azt üzeni, hogy újabb mérhetetlenül nehéz, félelmekkel teli időszaka volt családjának, de a reménykedés meghozta nekik a kiszabadulást. Íme ismét a családi összefüggések. Az „Anyám síremléke” alkotásához még mindig nem kerültem közelebb. ^{[4] [5]}

Kutatásomban egyre nagyobb jelentőségűvé vált az 1996-ban, Kovács Ida által szerkesztett, Herczeg Klára címmel kiadott album. Ezt az albumot többször átlapoztam, s a szaporodó információk hatására, az abban szereplő portré, kisszobor és érme alkotásai közül, kezdtek beszédessé válni számomra, Herczeg Klára családjával kapcsolatos alkotásai. E kiadvány szerkesztésében még részt vehetett a szobrásznő, s minden bizonnyal vele egyeztetetten alakult ki a bemutatásra került művek kiválasztása, és azok sorrendisége. A kezdeti oldalak is bizonyítják már, hogy első helyen szerepelt nála a család, amit édesanyja és nővére jelentett neki a hosszú évtizedeken keresztül, még elvesztésük után is. ^[6]

Ebben az albumban az első három bemutatott portré, a szobrásznő önarcképe, édesanyja portréja, és Gizi portréja. Majd megtaláljuk benne a Zivatar c. alkotását, melyet több mint ötven esztendő után készített el. Ekkorra érett be a régóta őrzött emlék, melyet stílusával szakítva, új formában jelenített meg. A kisplasztikában „két fejforma lendül előre, s fölöttük – mintha egyszerre volna győztes és gyászos lobogó – egy takaró.” A vihar elől, egy takaróval a fejük felett, rohan egy pár. ^[2] Az érmek, plakettek között, édesanyját 18 évesen ábrázoló plakettet, mint egy bekeretezett képet találunk, majd ezzel közös oldalon szülei képét ábrázoló, és a Mi hárman c., édesanyját, Herczeg Klárát, és Gizi nővérét ábrázoló plakettet. ^[6]

Herczeg Klára albumban (Kovács Ida, 1996) szerepeltetett, családtagjait ábrázoló alkotások:
Önarckép, portré, 1926, gipsz, 45 cm,
Édesanyám, portré, 1954, terrakotta, 41 cm,
Gizi, portré, 1961, bronz, 17 cm,
Zivatar, 1984, bronz, 24 cm,
Anyám 18 évesen, 1982/83, 11x9 cm,
Szüleim, 1980, bronz, 15x13 cm,
Mi hárman, 1981, bronz, 9,5x14 cm. ^[6]

Ezeket az alkotásokat kapcsolt albumban szerepeltetni fogom.

Művészi pályájáról, köztéri, érem és kisplasztikai alkotásairól, sőt versírásáról is olvasni lehet.
Egy 1997. 08. 15-i Magyar Nemzet újságban olvashatunk egy rövid hírt, miszerint Herczeg Klára Munkácsy-díjas szobrász kilencven éves korában elhunyt. „Közvetlen rokonai nem lévén, a Petőfi Irodalmi Múzeum vállalta magára a szomorú kötelezettséget, hogy a hírt közzétegye, mivel Herczeg Klára utolsó kiállítását is itt rendezték meg, valamint a hagyaték nagy része is a múzeumi gyűjteménybe került.” ^[7]

A Petőfi Irodalmi Múzeum temettette el őt az előbbi cikk értelmében, s az életrajzában szereplő síremléke, a Farkasréti temetőben található. A helyszínen meglepő felfedezést lehet tenni, mert Hercegh Klára sírfelirata, mely egy márványtáblán szerepel, egy „Gizi” feliratú talapzaton található.

Igen, ez egy újabb családi szál. Régóta kutattam, hogy hol lehet a szobrász alkotásainak felsorolásában látható: „Gizi síremléke (műkő, 1962, Budapest, Farkasréti temető)” ^[1] köztéri alkotás. Gizi síremlékét hosszú ideje kerestem, vártam türelemmel, remélve egy segítő szálat, mert a pontos név és évszámok hiányában a „Gizi síremlék”-ét megtalálni nem lehet. És íme, Gizi síremlékét akkor találtam meg, amikor Herczeg Klára síremlékét felkerestem. A Farkasréti temetőben, a megadott 1/1-1-41 sírhelyen megtalált síremléken a Gizi vésett felirat is szerepel. A síremlék szögletes kőtömb talapzatán elhelyezett kétalakos lírai sírszobrot láthatunk, melynek magassága nem éri el az egy métert. A kőtömbön kivésett „Gizi” felirat alatt egy fehér, láthatólag utólag felerősített márványtábla, rajta „Herczeg Klára szobrászművész 1906-1997” felirat. ^[8]

A Petőfi Irodalmi Múzeum bizonyára felkutatta a szobrász rokonának sírját, Gizi síremlékét, s ott helyezték nyugalomba hamvait. Ezek ismeretében, a megtalált családi történet-szálak, és a Kovács Ida szerkesztésében, 1996-ban megjelent „Herczeg Klára” c. albumban találtak nyomán, biztos vagyok benne, hogy Gizi, nem más, mint az elhunyt Hercegh Klára nővére. Ennél szebb gondolatot ki sem találhattak volna, hogy Herczeg Klára hamvai Gizi sírjában nyugodhassanak, hiszen ebben is a számára olyannyira fontos családi szál, kötelék jelenik meg.

Ekkor sajnos, az „Anyám síremlék”-ét még nem találtam meg, melyet Herczeg Klára édesanyjának, Gizi síremlékéhez hasonlóan, 1962-ben készített el. Viszont érdekes összefüggést láttam abban, hogy édesanyja és Gizi síremléke ugyanabban az évben készült.

És végre egy lépés történt keresésemben, amikor megtaláltam „Anyám síremléke” temetőjét. Ugyanis egyszer csak, újra és újra elolvasva egy régi újságcikket, feltűnt egy nekem fontos mondat, mely megemlíti, hogy Hercegh Klára édesanyjának síremléke a Farkasréti zsidó temetőben található. A síremléken levő alkotás „megmintázásában kezét a gyermeki szeretet vezette”, olvashatjuk az Új Élet 1975. 08. 01-i számában. Hálás vagyok a cikk szerzőjének, Zsadányi Oszkárnak, akinek írása nélkül, talán még ma sem tudnám, hogy hol keressem az „Anyám síremlékét”. ^[4]

De a Farkasréti izraelita temetőben hol keressem? Először végigsétáltam a temetőben, remélve, hogy a szobrász életrajza és a már hivatkozott albumában szereplő jellemzők szerinti a kő síremléken levő 30x20 cm-es bronz anyagú alkotást ^[6] meglátom, s a rajta remélt szignó alapján be tudom azonosítani a szobrászt. Ez a vállalkozásom kudarcba fulladt. Nem sikerült ezen a módon rátalálni az „Anyám síremlékére”.

És ezután találtam rá Herczeg Klára édesanyjának nevére. Olvastam a Petőfi Irodalmi Múzeum egyik, Hercegh Klára emlékére rendezett kiállításról szóló bejegyzésében, hogy édesapja neve Weiss Adolf volt. Ennek a névnek és a síremlék 1962. évi elkészítésének ismeretével elindultam a Farkasréti izraelita temetőbe, ahol a temetőgondnok segítségével megtaláltuk az „Anyám síremlékét”, mely Weiss Adolfné néven szerepel a temetői nyilvántartásban, és szinte közvetlenül az I. világháborús zsidó hősi temetőrész előtt található. ^[9]

Megtaláltam hát az „Anyám síremlékét”, végre mégiscsak sikerült a lehetetlennek tűnő dolog. Nagy örömömbe azonban üröm vegyült. Egy borostyánnal sűrűn benőtt sírdombot találtam a beazonosított sírhelyen, melyen a borostyánra rátéve, egy vésett, törött sírfelirati tábla volt található, s azon „Weiss Adolfné 1865-1960” felirat látható. A síremléket a vastag borostyán-szövedéktől megtisztítva, láthatóvá vált a szögletes kő fedlap, melynek első részén, nagy betűkkel a „Mama” szó emelkedik ki a felületből. A valamikori sírfeliratot és domborművet tartó sírkő összetört darabjai is előkerültek a borostyántól történt megtisztítás után. Az összetört darabok részben összeilleszthetőek, de hiányosak, így a teljes sírkő nem állítható össze. A darabok egy részén láthatóak az eredeti bronz dombormű felerősítésének nyomai. Minderről fényképeket készítettem, s a kapcsolt mappában azok láthatóak.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 2015. évi temetői fénykép gyűjteményében találtam egy fényképet a Farkasréti Izraelita temető I. világháborús zsidó hősi temetőrészéről, melyen kis részben látszik Herczeg Klára édesanyjának síremléke. Ezen a fényképen, melyet szerepeltetek a kapcsolt mappában, már a részben összetört sírkő látszik de egy épnek tűnő részében még a dombormű egyik sarka felfedezhető. Sajnos a dombormű olyan kis része látható, hogy nem lehet képet alkotni róla.

Mai napig nem derült fény arra, hogy milyen dombormű lehetett a síremléken. Személyes következtetésem, az eddigiekben leírt kutatásaim alapján, hogy nagy valószínűséggel a „Mi hárman c. plaketthez hasonlatos dombormű lehetett a síremléken. Az Új élet 1975. évi számában, a „Herczeg Klára két élete” című cikkben írnak a domborműről, „amelynek megmintázásában kezét a gyermeki szeretet vezette”.

A kapcsolt mappában szerepeltetem az 1996. évi Herczeg Klára albumban szereplő, az előzőekben részletesen felsorolt, családi vonatkozású alkotások fényképeit és az általam készített fényképeket „Anyám síremléke” megtalált állapotáról, megtisztításáról, az összetört sírkő nyomairól, illetve megmaradt darabjairól és azok összerakásáról.

Íme, a reménytelen helyzet ellenére megtaláltam az „Anyám síremléke”-alkotást, bár összetörten, megrongálva, hiányosan. Az öröm mellett, megrongált állapota mélyen elkeserít. Másrészről vigasztaló, hogy a síremlék megtalálására fordított kutatási munka során sok értékes, fontos információt találtam, megismertem Herczeg Klára eddig általam kevésbé látott, észrevett arcát. Talán nem figyeltem volna fel összefüggésekre, melyek fontossága utólag látható.