Orosházi kirándulásunk második napjának vége felé jártunk. Még két szobrot kellet volna felkeresnem a listámról. Az egyik a Fáklya lett volna, de erről már lemondtam, mert a megadott cím környékén reménytelenül nem tudtak róla semmit. Azóta kiderült, hogy téves cím volt a listámra felírva, a Rákóczi utcán van elhelyezve, nekem pedig Kossuth utca volt felírva, nem csoda, hogy nem találtam. Szerencsére azóta már elkészült a műlapja ennek az alkotásnak is, Szilasi H. Tibor feltöltötte. Orosháza érdekes város, a Kossuth-szobor például nem a Kossuth téren, hanem a Szabadság téren van.

Amit viszont nagyon szerettem volna megkeresni, ez a kagylós kislány, amiről annyit tudtam, hogy a kórházban van, és egy kútszoborról van szó. Az udvari portánál kezdtem érdeklődni, gondoltam, hogy az udvaron lehet valahol. A portás nagyon segítőkész volt és körbetelefonálta a lehetséges informátorokat, sajnos senki nem hallott róla. Kissé szomorúan megkérdeztem, hogy bemehetnék-e szétnézni. Természetesen menjek nyugodtan, hátha találok valamit. A mentőbejáraton közben nagy volt a sürgés-forgás, és kissé bizonytalanul nézelődtem, mindenki el volt foglalva a sürgős betegellátási feladataival, nem szívesen zavartam volna őket lényegtelen kérdésekkel. Végül aztán találtam egy gyógyszertárat, ahol többen is békésen és ráérősen beszélgettek, talán itt tudnak segíteni. És valóban az egyik gyógyszerész máris útbaigazított, hogy menjek a másik utcába, a rendelőintézetbe, és ott a harmadik emelet lépcsőfeljárójában megtalálom a keresett műtárgyat.

Közben már egészen besötétedett, ha az udvaron lett volna elhelyezve a szobor, le sem tudtam volna fényképezni, itt azonban, ha nem is a legkedvezőbb világítási körülmények között, mégis eredményes volt a kutatás, és nagyon megörültem a bájos szobor látványának. Erről az alkotásról tényleg elmondható, hogy minden nézete „elölnézet”, bármerről nézzük nagyon impozáns látvány, és derűsen sugárzik róla az ifjúság naiv boldogsága.