Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen? Szerintem nem...bizonyára azon töri a fejecskéjét, minden gondolat, elképzelés, részlet a helyén van-e ebben a bonyolult gépezetben... és mit lehetne még finomítani.

Kedves alkotó, kedves Tamás, hogy maradjak Madáchnál: »csak ember műve csillog és zörög, melynek határa egy arasznyi lét« valóban sikerült az utókornak valamit mutatni a múltunkból legalább szoborilag. Nagy öröme és jó játéka sokunknak ez a munka. Gratulálok!

Fotelból ülve bejárhatom az országot, megcsodálhatom a közel és régmúlt csodaszép alkotásait. Ez az ország legnagyobb galériája. A kezdetektől érzem, hogy ezt a munkát a szépség a művészet szomja hozta létre. Jól sikerült, tetszik játékos tanító, művelő készsége, csábít a felfedezésre, kutatásra, hasznos, mert az idők enyészetének kitett műremekek archiválása, rendszerezése, megismerése, egyfajta tudás és adatbázis létrejötte e munka eredménye. Forrásműnek számító oldal. Úgy vettem észre, egyre többen ismerik és használják a lap adat- és képbázisát a Wikipédia szerkesztői között. (lásd: Megyeri Barna, Kalmár Márton).

És majdnem elfelejtettem, pedig ezzel akartam kezdeni: a szoborlap közössége! Igen ez egy olyan közösségi oldal, mely mágnesként működik és kölcsönhatásba van az alkotóra, a közösségre, stílusra, formára, a minőségre, tartalomra és a kompozícióra.