Joggal merül fel a kérdés, hogy a református templomban elhelyezett porcelánkoszorú tartozéka-e a síremléknek, és ha nem, miért igen?

Kossuth László élete utolsó évét, 1839. június 13-án 76 éves korában bekövetkezett haláláig, Dabason töltötte, mialatt Lajos fia börtönben ült. Első síremléke, egy másfél méter magas vörös márvány sírkő, a református ó-temetőben volt elhelyezve. Az itt látható síremlék 1879-ben készült, szintén a régi temetőben, de a rossz időjárási viszonyok miatt az ünnepélyes felavatásra 1880. június 13-án került sor. Az ünnepélyen több mint ötezer ember jelent meg. A sírhalmot a virágok és koszorúk teljesen elborították. Közöttük a legbecsesebb az a 130 cm átmérőjű koszorú volt, amelyet zöld vaslevelek, és többé-kevésbé kinyílt, természetesnek látszó porcelánból készült nyolc piros rózsa, továbbá fehér nefelejcsek és gyöngyvirágok díszítettek. Ezt a koszorút a száműzetésben élő Kossuth Lajos küldte Baracconéból, és unokahúga Meszlényi Ilona helyezte el az obeliszk csúcsára. Ünnepi beszédet mondott dr. Halász Gejza, a rendezőbizottság elnöke, és Földváry Mihály, Pest-Pilis-Solt- és Kiskunmegye alispánja.

„…E síremlék, mint mindjárt látni fogják, az idő viszontagságával daczoló, legjobb gránitból készült, de egyébként egyszerű szerény mű. Ilyet akartunk, mint ezt már más alkalommal is kifejeztük, mert egyszerű szerény volt a megboldogult élete is; mert tudtuk, miként e síremléket nem a művészet remeklése, sem az alakok nagyszerűsége, hanem a honfiak és honleányok mély tisztelete, lángoló szeretete, melylyel Kossuth Lajos édes atyja hamvaihoz ragaszkodnak, fogja megdicsőíteni és kegyelet oltárává felszentelni…” (részlet Halász Gejza beszédéből).

Ezután Bercsényi Géza, a Nemzeti Színház tagja, elszavalta Bartók Lajos költőnek az ünnepi alkalomra írt, „Kossuth atyja” című költeményét. Ez a vers annyira elnyerte az ünneplő közönség tetszését, hogy a bizottmány tagjai az egyik porcelánrózsát letörték a koszorúról, és Bartók Lajosnak adták, akinek utódai azóta kegyelettel őrzik. A koszorút ezután az alsó-dabasi református egyház gondjaira bízták, hogy „az ereklyét kegyelettel megőriztessék”. Végleges elhelyezésére 1883-ban került sor, a templomfalába - a nők padjai felett levő ablak alá - bevágatott szekrénybe.
A síremléket 1969-ben, amikor a régi református temetőt felszámolták, áthelyezték az újonnan megnyitott köztemetőbe, ahol az első díszsírhelyen állították fel. A község lakossága felháborodással fogadta, és megbocsájthatatlan kegyeletsértésnek tartotta ezt az érzéketlenül végrehajtott intézkedést. A szobrok és emlékhelyek vándorlásának ezzel egy hosszan kígyózó tekervényes folyamata indult meg Dabason, ami még a mai napig sem jutott nyugvópontra.
Forrás:
Czagányi László: A dabasi Kossuth-hagyományok alapjai (2009)
mek.oszk.hu: Kossuth László síremlékének leleplezési ünnepélye (1880)