Már több mint egy éve, hogy kerestem Dabason a Kossuth-szobrot. Rosszkor érkeztem, mert éppen akkor a Szent István tér felújítása miatt raktáron pihent Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása. A szobor hányatott sorsában nem szokatlan állapot ez, immár harmadszor töltött hosszabb időt raktáron. Az 1966-ban készült szobor két évig porosodott egy zsákba csavarva, míg végül 1968. március 15-én felállították az újonnan felépült járási tanács és pártház épülete előtti Lenin parkban. 1984-ben egy szerencsétlen döntés folytán Kossuth helyére a Pálmaágat tartó nő szobrát helyezték, és Kossuth ismét a nagyközségi tanács raktárába került, egészen 1987-ig, amikor a megsemmisített református ó-temető végében felépült „zöld iskola” előtt állították fel, nem messze attól a helytől, ahol valaha édesapja sírja állt. A rendszerváltás környékén ez szimbolikus helynek számított, és a szervezkedő ellenzék itt tartotta a demonstrációkat.
Kossuth Lajos születésének 190. évfordulóján, 1992-ben a művet ismét visszahelyezték eredeti helyére, a tér nevét pedig Március 15-re változtatták. A millenniumi ünnepségek is hoztak némi változást, amikor a tér a Szent István nevet kapta, és Kossuth a főhelyről egy kissé jobbra tolódott, a főhelyre pedig az államalapító szobra került. 2010 nyarán a tér nagyszabású felújítása kezdetétől egy évre ismét raktárba került a Kossuth-mellszobor. A múlt héten aztán végre elkészült a tér impozáns díszburkolata, a nagyközönség birtokba vehette a színes lámpákkal megvilágított zenélő szökőkúttal, és kényelmes padokkal felszerelt központot, a szépen felújított Kossuth- és Szent György-szoborral együtt. Már csak a névadó szobrának felállítása várat magára, majd a közadakozásból felépítendő harangtorony teszi teljessé a város lakóinak örömét.

Forrás:
Czagányi László: A dabasi Kossuth-hagyományok alapjai (2009)
Czeróczki András: Dabas természeti értéki 2. (2005)
DABASI ÚJSÁG