Az Akadémia palotája Budapest várostörténetének és építészettörténeti fejlődésének egyik fordulópontján született, a historizáló neoreneszánsz egyik első, mégis legérettebb és legértékesebb példájaként. Ez az építészeti irányzat, mely a hetvenes években kezdődő budapesti építési konjunktúrában szinte egyeduralkodóvá vált, egy évtizeddel korábban még idegen, vitatott és új tendencia Magyarországon. Míg tőlünk keletre és nyugatra, akár Párizsban, akár Pétervárott a klasszicizmus töretlenül fejlődött a neoreneszánsz, majd később, a századvégen a neobarokk irányába, addig Magyarországon 1848 az építészet, sőt a városfejlődés terén is cezúrát hozott, ezért az új stílus nem jöhetett létre belső szerves fejlődés eredményeképpen. Éppen ezért robbanhatott ki szenvedélyes vita a palotaépítés kapcsán.

Keletkezésének fordulatos és viharos története nem hagyott nyomot a kívül-belül gazdagon díszített, harmonikus, európai rangú épületen, mely városképileg is mindig meghatározó szerepet játszott. Ez részben azért alakult így, mert léptékében soha nem egyezett meg közvetlen környezetének épületeivel. Túllépte a tér klasszicista épületeinek még a reformkorban kialakult méreteit, megtörve azok szabályozott egységét és harmóniáját. Fél évszázaddal később azonban már az Akadémia palotája bizonyult alacsonynak az új, hatalmas bank- és biztosító székházakhoz, majd a mi korunkban a közigazgatási és szállodaépületekhez képest. Mégis, a palota zárt, körülhatárolt tömegével, rizalitjának súlyos tömbjével s architektúrájának kiérlelt gazdagságával ma is a tér egyik hangsúlyos pontjaként érzékelhető.

Az épület kétemeletes, kora eklektikus - reneszánsz stílusú, homlokzatát NEWTON, RAFFAELLO, GALILEI, RÉVAI, DESCARTES, és LEIBNIZ szobrai díszítették.

(A főhomlokzat második -magasított- emeletének díszes korinthoszi oszlopai közötti téret: 6 darab szobor, a különféle tudományágakat (TÖRTÉNELMET, MATEMATIKÁT, NYELVÉSZETET, BÖLCSELETET, NEMZETISMERETET,
és JOGOT) megjelenítő allegorikus nőalakok kompozíciói töltik ki.)
VALAMENNYI KOMPOZÍCIÓ, EMIL WOLF berlini szobrászművész alkotása.
(Forrás: Budapest Lexikon, 1990.)

Az eredeti szobrokra vonatkozó korabeli leírás szerint a „terrakotta szobrok... Ernst March fiai charlottenburgi keramikai gyárából kerültek ki.” (Tonwarenfabrik Ernst March und Söhne) A gyárban szobrokon kívül antik szobormásolatok is készültek. A gyár számlái alapján a nőalakok meglevő épületeket díszítő szobrok „ismétlései”, nem „eredeti minták alapján készültek”. Valamennyi szobor mintája Emil Wolf tanár és más berlini szobrászok munkája.
Divald Kornél: A Magyar Tudományos Akadémia palotája és gyűjteményei (1917) 25. oldal
http://real-eod.mtak.hu/2909/1/Magyar%20Tudom%C3%A1nyos%20Akad%C3%A9mia%20palot%C3%A1ja%20%C3%A9s%20gy%C3%BCjtem%C3%A9nyei.pdf 25., 26. oldal