Nyáridéző alkotás! Az elmúlt évben egy perzselő napon,a délutáni – közel sem elviselhető – rekkenő hőségben tettem látogatást fényképzőgépemmel a Palatinus Strandon, vadásztam.
Kivételesen nem újítottam meg a fényképezési engedélyemet, amit pénztárcám bánt, a strandbelépő összegéig. Utána viszont /elég feltűnő módon/ az éppen, hogy kötelezően elviselhetőnek tartott utcai ruhában kőröztem a fürdőzők között.

A kapun belépve, átellenben, a középponti kismedencén átnézve azonnal látható az alkotás. Magas kút teste helyettesíti a posztamenst, két oldalt ülőke, körben pázsitos, parkos környezet. Óriási tömeg volt, most csodálkozom, hogyan is sikerült a fényképek többségén kikerülni!?

A magasban gyermekét fél karján tartó anya úgy magasodik fölénk, hogy akár az anyaság dicsőségét is láthatnánk benne. Ezt azonban oldja a játékos mozdulat, ahogy a labdát gyermeke felé nyújtja, nem beszélve a szeretetteljes arckifejezésről, az odaadó figyelemről.
A kicsi teljesen életszerű mozdulattal nyúl a labda után, éppen csak kapaszkodik anyjába. Kettősüket nem zavarhatja meg semmiféle kánikula, ember-csapta lárma.

Sajnos a szobor fehér festékkel van lefestve, lehet, több év anyaga rétegződik rajta. A kicsit lábánál, ill. az anya hasán azonban csúnya folt éktelenkedik, megbontva a felemelő egységet.

---