Már tavaly tavasszal elhatároztam, hogy meglátogatom a strandot. A kezdő "lökést" egy séta adta a friss napsütésben, a szigeten (ám a fényképet nem találom). Amikor elmentem a Palatinus mellett, már szinte túl is rajta, a kerítésen benéztem és megláttam ezt a szobrot. Messze volt, de amúgy is tudtam az Anya gyermekével című alkotásról... egy okkal több.

Aztán jött a nyár és az óriás hőség, amikor nekiindultam. Bevallom, közelről nézve eléggé meglepődtem. Még nem láttam, derékban összeillesztett szobrot (pláne aktot... mondom én, de ennek nincs jelentősége). A lábai, amin talán feltűnően stabilan áll, egy tömbben végződnek (legalábbis hátulról nézve). Igaz, ez nem egyedi jelenség, valószínűleg a strand előtt álló "Napozó lány szobra" ihlette.

Szép a lány, csinos is, kecses is. Szikrázó fehéren áll a napsütésben, a medence szélén. A felfelé nyújtózó mozdulat is részint a Napozó lányra emlékeztet. A korsó amúgy stilizáltan van megformálva, nem látszik tehernek, nem nyomja vállát.

Itt a tavasz, jön a nyár...

---