Mértéktelenül rám telepedett a tél és minden sötét dolog. Úgy érzem, muszáj a napot hívogatni, megidézni. Volt idő, amikor sütött, sőt szinte elviselhetetlen volt. Akkor készültek ezek a fényképek.
Nem tarthat vissza az sem, hogy – akárhogy keresek, kutatok – nem találom a kútszobor adatait. Valamikor felfedeztem, és mint minden ilyet, feljegyeztem... valahová (meglehetősen sok nyilvántartásom van tervekkel, kutatásra váró adatokkal).

2013-at írtunk, július hónapot, amikor a rekkenő kánikulában minden valószínűség szerint azzal hívtam fel magamra a figyelmet, hogy körbe-körbe pásztáztam a Palatinus strandon – ruhában /igaz, a lehető legkevesebb és legvékonyabb változatban/ és vízre, vidám tömegekre rá se nézve fényképeztem az ott lévő alkotásokat.
Emlékszem, mennyire meglepett, hogy két korsós hölgyet találtam, de a másikat be tudtam azonosítani.

Ez az alkotás egy kicsiny ivókút, aminek a közepén lévő kimagasló részén egy minden idomát láttató kezes-lábasba öltöztetett, így majdnem akt áll, aki vállán viszi korsóját (pontosabban áll). A kút medencéjének belsejét egy szolid mozaik díszíti, és látható, hogy a kúton egy nem túl modern, de mai csap szolgáltatja a vizet.
A lány valószínűleg innen vinné a vizet valahová, de ebbe nem érdemes belemerülni. Nem feltűnő, de üdítő hatással van környezetére.
A kútszobor "gondosan" le van festve, fehérlik, de a festék sajnos repedezik. Neki is elfedi az arcvonásait!