2013. tavaszán avatták a Szentágothai János és Santiago Ramón y Cajal professzorok mellszobrát az akkor elvenezett Szentágothai téren. Az eseményről megjelent cikk címe: Egy tudományos vita margójára.

Ugyanebben az évben a két szobor egy-egy példánya kapott helyet az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató intézet aulájában bensőséges karácsonnyi ünnepség keretében.
"A KOKI halljának hivatalosan is lakója és ékessége lett Szentágothai János és Santiago Ramón y Cajal szobra. A két szobor Freund Éva szobrászművész alkotása, aki személyesen is részt vett az avatóünnepségen, s aki édesapja révén kisgyerekkorától ismerhette az idegtudomány sok világhírű alakját, köztük Szentágothai Jánost is."

A tudománytörténet érdekes ténye, a két tudós az idegsejtek működésével kapcsolatos vitában azonos álláspontot képviselt – éppen csak időbeni eltéréssel.
Az alapvita a XX. század elején zajlott: "...az egyik álláspontot Camillo Golgi olasz tudós és Apáthy István, az ellenvéleményt pedig Santiago Ramón y Cajal és Lenhossék Mihály képviselte. A kérdés annyira nehezen eldönthetőnek tűnt, hogy 1906-ban a két ellentétes álláspont képviselői közül Camillo Golgi és Santiago Ramón y Cajal egyszerre kaptak Nobel-díjat."

Néhány évtized múlva a vitát Szentágothai zárta le, amikor 1930-ban bebizonyította, hogy a spanyol Ramón y Cajalnak volt igaza.
Ahogy a tavaszi szoboravatásnál a SOTE rektorának magánvéleményeként elhangzott, ezért a tudományos eredményért Szentágothai professzor ugyancsak megérdemelte volna "a rangos tudományos elismerést".

---