2013. tavaszán kettős szoboregyüttest avattak az akkor Szentágothai Jánosról elnevezett téren. A két tudós szobrát egymással szemben helyezték el, az avatásról, ünnepségről megjelent cikk címe: Egy tudományos vita margójára.
Ugyanebben az évben – hasonló felállítással – az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató intézet aulájában a szoborpár újabb példányait helyezték el az éves karácsonyi ünnepség keretében.

A szobor alkotója, Freund Éva is jelen volt, aki az alakok megformálásakor felhasználhatta, hogy édesapja révén ismerte az "idegtudomány sok világhírű alakját, köztük Szentágothai Jánost is."

Az idegsejtek működésével kapcsolatos vita az 1900-as évek elején indult úgy, hogy az egyik álláspontot egy olasz (Camillo Golgi ) és egy magyar (Apáthy István), míg az ellenvéleményt Santiago Ramón y Cajal (spanyol) és Lenhossék Mihály (magyar) tudós képviselte. Ez a vita akkor döntetlennel végződött, amit igazol a tény, hogy1906-ban Camillo Golgi és Santiago Ramón y Cajal megosztva Novel-díjat kapott.
Néhány évtizedet kellett várni, amíg 1930-ban Szentágothai János bebizonyította, hogy a Ramón y Cajal-oldalnak volt igaza.

Halász Béla professzor a leleplezés előtti beszédében elmondta, "Cajal és Szentágothai egyaránt iskolateremtő tudósok voltak, kutatásaikban alapvető szerepe volt a mikroszkópos módszereknek, s nem csak egy-egy rajzuk szerepel máig egyetemi tankönyvekben, eredményeik elidegeníthetetlenül a modern idegtudomány alapjaihoz tartoznak."

---