Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert (1893–1986) Nobel-díjas és Kossuth-díjas magyar orvos, biokémikus.
A fiziológiai/élettani és orvosti Nobel-díjat (amire már 1934-ben is jelölték) 1937-ben kapta meg "a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért".

A "Magyar származású Nobel-díjasok" sorozatának Szent-Györgyi professzor az a tagja, aki még Magyarországon élt, amikor a díjat megkapta. A magyar tudóstársadalom egyik legismertebb alakja, a tudomány "jelképe"-ként tartják számon.
"Haladó szellemisége és mély humanizmusa, becsvágyó, de a tekintélyelvıséget elvető szilárd jelleme a legnemesebb értékeket hordozó tudósaink sorába emelte."

Tudományos munkáját a kezdetektől végigkísérte fő kutatási témája, ill. a C-vitamin felfedezése és az a felismerés, ami szerint szegedi zöldpaprika sokkal többet tartalmaz belőle, mint a citrusfélék. Mint kimutatta, az emberi szervezetnek szüksége van az aszkorbin-savra, amit korábban csak a növények és az állatok tudtak előállítani. Segítségével gyógyítani lehetett a skorbutot (súlyos táplálkozási betegség, amit éppen a C-vitamin hiánya okoz).

A II. világháború utolsó szakaszában "kémregénybe illő események szereplőjévé válik". Diplomáciai feladatot kap, de a tárgyalások lefolytatása után maga az esemény meghiúsul,. A német megszállás ideje alatt illegalitásba vonul, Hitler, ill. a Gestapo elől a svéd nagykövetséghez fordul, ahonnan az utolsó pillanatban sikerül őt olyan területre juttatni, ami már a szovjet hadsereg felügyelete alatt áll.
Személyes sorsának folytatása ugyancsak kalandos: 1947-ben úgy döntött, nem tér haza svájci útjáról, az Egyesült Államokban telepedett le. Itt folytatta a még Szegeden elkezdett kísérleteit. Élete utolsó két évtizedében a rákbetegség gyógyításával foglalkozott.
Életútja és pályája követhető a forrásoknál megjelölt cikkekben.

---