2019. A Kálvária áthelyezésekor Havranek Antal és Lajos kőfaragó cége dolgozott Székesfehérváron, az alkotásokon több módon jelent meg szignójuk. Havranek Lajos kőfaragót említi a már idézett cikk. Feltehetőleg a megbízást a cég kapta, így mind a két cégtulajdonost kőfaragóként jelöltem.

----

2017.05.14. A most kapott leíráshoz kiegészítésül: A kálvária áthelyezésekor bővült 7-ről 14-re a stációk száma, tehát a vásártéri kálvária állt eredetileg 7 stációból, és az új kálvária keresztútja már 14 stációval készült el. Ezért volt azonos stílusú öntöttvas kép a kálvária stációházaiban, mivel a domborműveket már az új stációházakba rendelték meg. A Fejér Megyei Napló 1897.10.16-i száma egyértelműen meghatározza az avatás (szentelés) időpontját is. Havranek Lajos kőfaragót említi a cikk, az ő neve viszont érdekes, mivel ő 1890-ben született, tehát 7 évesen nem készíthette a stációházakat. Ebben az időben Fehérváron id. Havranek Antal kőfaragó dolgozott (1829-1892), ő 1892-ben elhunyt, a kálvária elkészültekor fia, ifjabb Havranek Antal vitte a Havranek vállalkozást. Valószínűleg ő készítette a keresztúri házakat. Nem először írják el a források a nevet, így nem rögzítem a forrásban megjelölt nevet paraméterként. Köszönet a forrásanyagért Dénes Ildikónak.

----------

Székesfehérvár eredeti, török kor után készült kálváriája a Vásártéren (mai Zichy-liget keleti oldalán) állt, 1874-ben leromlott állapota miatt döntés született az áthelyezéséről. Az új helyet a Palotai úton jelölték ki, összekötve a temetőrendezésekkel. A források többsége szerint a kálvária 1860-1870 között készült el, ezt az 1874-ben hozott döntés eredeti iratanyaga felülírja. 1872-ben a „választóképes polgárok kerületenkénti
névsoros névjegyzéke” még úgy határozza meg az egyik választókerületet, hogy „Vásártér a Kálváriától”.

Egy másik forrás szerint Simor János bíboros, esztergomi érsek nővére építtette 1892-ben. Mivel a forrás arra hivatkozik, hogy azonos évben készült a temető kápolnájával, melyet az érsek építtetett, nagy valószínűség szerint csak elírásra kerülhetett sor, mivel a temetőkápolna 1872-74-ben épült (1872-ben tették le az alapkövét), az 1875-ben készült fotón már a kész kápolna látható. 1889-ben már fel is kellett újítani, tehát nem épülhetett 1892-ben…

Az egyik forrás szerint eredetileg 7 stáció készült, melyet 1897-re tizennégy stációra egészítettek ki.

Tehát a kálvária áthelyezése 1874 után kezdődött meg. A forrás szerint a kivitelezés csak később valósult meg, tehát feltételezhetően az 1870-es évek végére, az 1880-as évek elejére már a Palotai úton állhatott, így az 1880-as évet jelöltem felállításként. Hogy valóban áthelyezésről volt-e szó ebben az esetben, vagy új kálváriasor kialakításáról, erről sajnos nem találtam pontosabb információt. A homokkőből készült képházakban öntöttvas stációképeket láthatunk.

A stációk készítésének időpontja bizonytalan, az eredeti alkotó pedig ismeretlen. Több – a székesfehérvárival azonos – kálváriasort találtam. Szobon, Szakcson, Várpalotán, Bakonyszűcsön, Szentendrén, Dunaföldváron, Mogyoródon, Szeged-Móravárosban, Vaszaron, Zebegényben és Bakonybélben is azonos stációképeket találunk. A képeket az elsőre talált azonos két kálvária stációképeivel hasonlítottam össze. A szakcsi stációk 1914-1916-ban készültek, fehérre vannak festve, valószínűleg szintén öntöttvasból készültek. A szobi kálvária stáció képei szintén azonosak, az 1880-as években készültek. Az eltérés a három kálvária stációképei között annyi, hogy a fehérvári képek felül ívben végződnek, illetve három szobi kép fordítottja a másik két sorozat azonos képének (III, VII, IX stációk), és az V., VIII., XII., XIV stációkat pótolták (Búza Barna) a fehérvári kálvárián. A három azonos kálvária képsorozat ellent mond annak az információnak, hogy először csak hét stáció készült, mivel pont a fehérvári stációkon jelennek meg a stációk számozásai, és nem valószínű, hogy csak az első hetet állították fel eredetileg. Szentendrén 1903-ban helyeztek el ugyanilyen stációképeket. Bakonybélben az 1855-ben épített kálvária 1884-es felújításakor kerültek elhelyezésre ugyanezek a stációképek feltehetőleg. A mogyoródi kálvária színes, a bakonybéli kálvária pedig eredetileg színes volt.

A dátumok alapján a székesfehérvári stációképek a legkorábbiak. A forrás szerint a szobi kálvária domborműveit Luczenbacher Pál készíttette. Hogy hol öntötték vasba a képeket, erről sajnos nincs információ a szobi kálvária esetében sem. Mivel a fehérvári stációképek korábbiak, nem valószínű, hogy Luczenbacher Pál az alkotó, ő a nagy valószínűséggel a szobi kálvária építtetője volt.

A Kálvária stációinak állapota 1985-re rendkívüli módon megromlott. A rendszerváltás idején felújították a stációkat (1987-1989 között), a hiányzó képeket Búza Barna szobrászművész pótolta, és valamennyi képház betonalapot kapott. 1991. május 24-én került sor a felújított kálvária szentelésére.

A stációkat 2016-2018 között ismét felújítják, a munkálatokat Kocsis Balázs szobrász-restaurátor végzi majd.

Érdekessége a kálváriának, hogy csak kálváriasor látható, a keresztút végén nincs feszület, nem láthatjuk Krisztus és a két lator keresztjeit.

---

A Fejérmegyei Napló 1897. október 16-i számában ír arról, hogy másnap avatták a kálváriát. „Kálvária megáldás. Holnap délután 3 órakor tartatik a Szt.-Háromság temető mellett lévő ujonnan állított, illetőleg restaurált kálvária megáldására.” A megáldást Faragó Aurél, aki erre meghatalmazást kapott, a szentbeszédet Gremsperger Istán apát-plébános tartottta. A kálvária addig a korábban állított hét stációból állt, most kiegészült újabb héttel. „A restaurácziót Simor Terézia úrnő, a kath. ügynek mindenütt ismert meczenása végeztette 4000 frtnyi költséggel”. A stációházakat Havranek Lajos készítette „kiváló szakavatottsággal és csínnal”. A „domborművű, művészies kinézetű képek méltóképpen tárják elénk az Üdvözítő keserves kínszenvedését és halálát”

---