Aulich Lajos született Pozsonyban (1793.), meghalt Aradon, 1849. október 6-dikán.

A császári és királyi hadseregben hadapród, zászlós, hadnagy, alszázados, főszázados, őrnagy, alezredes, ezredparancsnok.
Az 1848–49-es szabadságharcban a Honvédelmi Bizottmány ezredessé nevezi ki. A kápolnai csatában már tábornok. Hadügyminiszter.
Vértanú.
Kemény, szófukar embernek jellemezték, aki a hadsereget tekintette családjának. Soha nem nősült meg.
Róla írták: "Lehetetlen volt meg nem szeretnem e hadfit, ki láng érzettel beszélt a szabadságról, s bosszankodással sújtá a népek ostobaságát, mellyel lehetővé teszik a zsarnokoknak a szabadság nyomását önmaguk a népek által űzni. Aulich jeles katonai tulajdoni mellett erényes polgár volt. Reá és Nagysándorra illett leginkább a polgártábornok nevezete, mit az utóbbi szeretett használni is. [...] Aulichnak a hadseregben nem volt irigye, nem volt ellensége, őt mindenki egyaránt tisztelte, alatta szívesen szolgált ki-ki. Harmincnyolc évet töltött folytonos katonai szolgálatban, s Damjanich azt szokta róla mondani, hogy őneki van tábornokaink között a legtöbb katonai gyakorlata és tudománya.” /Vukovics Sebő /

Kun Éva Aulich mellszobra a hetedik vértanú szobor a város emlékhelyén. Az emlékhelyen minden évben egy helyi szobrászművész alkotását avatják fel. A sorrendet a kezdetkor sorsolták és kapcsolták az alkotó és a megemlékezett párost.
Kun Éva az egyik legismertebb festmény alapján mintázta meg a vértanút. A mellszobor - különös tekintettel a fejre és a ruházat díszeire - részletekig kidolgozott.

(A fotók a megemlékezés, avatás előtt készültek. Az avatáson tervezem ottlétem.)