A veresegyháziak úgy döntöttek, hogy emlékparkot alakítanak ki az 1849 október 6-án kivégzettek emlékére. Minden évben egy veresegyházi művész alkotásával gyarapították a vértanúk szobrait. Ebben az esztendőben Knézich Károly mellszobrának avatásával emlékeznek meg 171 évvel ez előtt Aradon, és Pesten történtekre.

Knézich Károly utolsó két évéről írják: "1848-ban, amikor átlépett a honvédseregbe, már százados. 1848 nyarától részt vett a délvidéki harcokban. A szolnoki csata után lesz ezredes. 1848. december 1-én lett alezredes, 1849. március 13-án ezredessé léptették elő. 1849 májusában tábornoki kinevezést kapott, ebbéli minőségében volt ott Buda visszafoglalásakor.

Érdekesség, illetve a család tragédiája, hogy fivére a császári seregben harcolt a magyar honvédség ellen. Halála előtt levelet írt, kivégzéskor legkevesebbet szólt, mindvégig imádkozott." ^[1]

Megyeri László szobrász gondolatai életéről, munkásságáról: ^[2]

A veresi megemlékezés meghívója: ^[3]

---