Két történet részlet Vécsey Károly életének utolsó óráiból, percéből: "Kötél általi halálra ítélték. Gróf Vécsey Károlyt utolsóként szólították, hogy lássa társai haláltusáját. Az osztrákok különösen gyűlölték a tábornokot, a császárpárti Vécsey család kifejezetten kérte Haynaut, leckéztesse meg a "família szégyenét". A gróf - nem lévén már kitől elbúcsúznia, - az előtte kiszenvedett Damjanichhoz lépett, s bár a földi életben nem szívelték egymást, lehajolt, és megcsókolta a kezét. Kilencedikként szólította a hóhér." ^[1]
" „... utolsó leheletem, Lina, hogy odaát egy jobb életben bizonyosan újra egyesülünk. Isten veled, jó lélek; és bocsáss meg mindazért a fájdalomért, amit talán akaratlanul is okoztam neked; csókollak, csókolom kedves lányomat – lányodat – Gizellát. Isten veled. Szerencsétlen Károlyod”. ^[2]

Veresegyháza emlékhelyén az idővel már majd teljessé vált az 1849. októberi gyászos nap hős mártírjainak szoborparkja. Vécsey mellszobra az utolsó előtti. (Köztudott, hogy a város évente állított október 6 vértanúinak egy-egy mellszobrot a Széchenyi dombom a Veresen élő művészek közreműködésével.)
Vécsey és Damjanich mellszobra egymás mellett áll mint Aradon a bitófájuk állt.
Mindkettőjük büsztjét Ilés-Muszka Rudolf alkotta.

---