Különböző módja van az alkotások felfedezésének, vadászatának. A legszebb az, amikor az ember megy az utcán (bárhol) és rácsodálkozik valamire, ami megragadja a figyelmét. Feledhetetlen élmény volt, amikor egy épületdísznél lemerevedtem, úgy, hogy felismerni véltem az alkotót – éppen Maróti Gézát. Hosszú idő elteltével sikerült megbizonyosodnom arról, hogy igazam volt.
A másik módja a keresésnek, ha az ember gyűjti az irodalmat, és amúgy papír-, vagy net-alapú forrás alapján elindul egy cél felé. Ez a díszítmény az utóbbi csoportba tartozik.

Ez az ornamentális díszítés nem "szólított volna meg". Pedig jobban megnézve, Maróti épületdíszítő munkáin gyakran felbukkan ez a virág, de kiegészítő elemként. Egyáltalán, ha jó a megfigyelésem, a kizárólag növényi motívumokkal rendelkező, általa készített díszítmények ritkák. Ha élvezeti értéke nem is könnyen hasonlítható pl. a csodás arcvonású emberi arcokkal, vagy a formás gyermek-ábrázolásokkal, az biztos, kuriózumnak vehetők.

Az 1909 körülire datált, Kiss Géza által tervezett lakóház homlokzatát a Nyugat-Európában kifejezetten elterjedt motívumok, a virágzó bogáncsból szerkesztett Maróti-féle növények díszítik. Csokorba fogva, láncba fűzve borítják be a hármas tagolású épület homlokzatának elemeit.
A már a lapon lévő alkotásokon fel-felbukkanó, hasonló motívumokat is mutató épületdíszítő munkákat feldolgozó lapokból szemelgetve csatolok néhányat.

---