A erdélyi születésű, szegény sorsból induló Ugray Györgynek számtalan akadályt kellett leküzdenie, míg Bory Jenő tanítványaként elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát. Ezt követően a római magyar akadémián tanult, majd Rómában folytatta ösztöndíjas éveit. Olaszországban töltött évei alatt számos alkotása született. Itt, Rómában, 1941-ben készült el a Pietà-szobor gipsz példánya is, ami több kiállításon is részt vett (Róma, Padua), sajtóvisszhangja is említésre méltó. Az alkotó 1943-ban hazatért, további életútját ld. a forrásnál jelölt cikkben.

A művész halála után felesége óbudai otthonukban egy /azóta sajnálatosan megszűnt/ lakásmúzeumot alakított ki, az alkotás itt várakozott sorsára. Most a hagyaték kezelői a művész számos, más alkotásával együtt kezükbe vették a mű sorsát. Idén a szobrot bronzba öntették és a rákoskeresztúri Szent Kereszt Felmagasztalása templomnak adományozták, ahol ünnepélyes szentmise keretében szentelték fel.

A feles életnagyságnál valamivel nagyobb szobrot a templom bejáratához közel, az urnatemető előtti részen helyezték el. Jó érzés volt látni, hogy a közösség tagjaiból többen nem csak szemlélői voltak az ünnepségnek, hanem megérintették, láthatóan magukénak érezték az alkotást.
A Pietà megformálása hasonlít a michelangeloi ábrázoláshoz, mégis egyéni. Mária alakja finom, az őt formáló vonalak egyszerűek. „A fájdalmas anya" halott fiát az ölében tartja, arcán a szeretet, testtartásában az elfogadás látszik. A halott Jézus teste térdelő tartásban, ívben meghajolva hanyatlik hátra anyja térdére. Feje erőtlenül csuklik hátra, bal karja élettelenül lóg, míg jobb karját Mária tartja, kezét fogja . Mária ruházata kiemeli tisztaságát, fejét könnyű kendő fedi. Jézus testét mindössze egy drapéria takarja.

A gyermekét sirató, fájdalmas anya a zenei megfelelője: Stabat Mater. Megszámlálhatatlan oratórikus mű témája, melyek közül most Kodály Zoltán művét választottam: https://www.youtube.com/watch?v=bJxouWSYC7M

---