Nem, ez itt nem a reklám helye. Mégis, elkerülhetetlen, hogy megemlítsem a nevet, ami itt nem csak a helyszínnek ad nevet, de az alkotás témája szerint is jogos.

A manufaktúra látogatóközpontjában történt korábban történt "tévelygésem" hozadéka ez a Zsolnay-gyárban készült porcelán mozaikfal, ill. feltalálása.
Mondanom sem kell, rámenősen próbáltam elérni, igazítsanak el engem oda, ahol az általam vélt szobrokat megtalálom. Akkor irányítottak a Zsolnay-terembe, mert ott találok. Mint kiderült, találnék, de a terem átalakítás alatt van, így a szobrok nem voltak jelen.
Hogy miért nevezik a helyiséget így, csak akkor fejtettem meg, amikor az alkotás részleteit tanulmányoztam és a Zsolnay-jelzést megtaláltam.

Elsőre jött a döbbenet, a terem üres! Ám ott látható a falon a 27 négyzetméteres porcelánfajansz csempekép – jobbról mintha Mucha-alakok vonulnának a középpont felé –, a szignóból pedig (otthon) visszafejthető volt, mi is a találat tárgya?

A leírásból: "A falikép bal oldalán a tulajdonos-vállalkozó antikizáló környezetben fogadja a hódolók, a köszöntők menetét. A dús zöldellő lombokkal ölelt kőbútorokon és építészeti elemeken is a bécsi szecesszió formavilága köszön vissza. " A gyártulajdonos felé vonuló hódolók tagjairól: "...színpompás mázakból összeálló ruházatban vonulnak. Az elöl haladó ifjú egy gyümölcsökkel, szőlőfürtökkel teli tálat nyújt a gyáros felé." A stílusra jellemző módon a kontúrvonalakat élesebben rajzolták meg, amit pasztellszínekkel töltöttek meg.
A képen több felirat olvasható, elsősorban a név a hódolók élén vonuló gyermek kezében lévő táblán, de a jobb oldali oszlop alján a család nemesi címere is látható. Az oszlopot csavar-vonalban szőlőfüzérekkel díszítették, vagyis elmondható, hogy a kép minden eleme konkrétan, vagy áttételesen utal a helyre, az ünnepre okot adó bortermelésre, a pezsgő és pezsgőgyáros dicsőítésére.

A technikáról: a fényes alapmázas porcelánfajansz lapokra matt porcelánfestékkel festettek. Aztán – szükség szerinti alacsonyabb hőfokon – a "magastűzű" mázas porcelánfajansz lapokra égették. Az elkészült csempéket a helyszínen illesztették és rögzítették, vagyis "szorított fúgával" habarcsba helyezték a lapokat. Dařilek kihasználta a máz feletti matt porcelánfesték és a fényes alap kontrasztját, ezzel plasztikusabbá téve az alakokat, végső soron a művészi hatást, a reflexek felerősítésével a színpompát fokozta.

Az első forrás tanúsága szerint a csempeképet 1989-ben restaurálták.

---