Egy sorozat, ami egy időre félbeszakadt. Pedig szorosan összetartoznak, hiszen egy palotaépület terasza korlátjának szélén sorjáznak. A Budai Várpalota B. épület szobrainak sorában visszafelé kell haladnom, miután a Szobrászat c. alkotással indítva kicsit összekuszáltam az egymás-utániságot.
A sorban álló hölgyek és urak mindegyike egy-egy művészeti ág allegorikus megjelenítése. Előtörténetüket már korábbi lapokon leírtam, picit ismétlek.

A Várpalota, így a B. épület is az ostrom alatt találatot kapott és jelentősen sérült. A megváltozott rendszerben elhúzódó vita folyt arról, mennyiben kell helyreállítani, esetleg rekonstruálni a palotát, mivel az a korábbi rendszer egy kevésbé kívánatos jelképét jelenthette. Másrészt felismerték, hogy az idegenforgalom jelentős tényezője lehetne a vár. Sok előkészület után döntöttek egy erősen kompromisszumos megoldás mellett. A B. épület rendbehozatalának tervezésekor a korábbi hat szobor pótlása mellett döntöttek, de nyolc alkotásra adtak megbízást. Az alkotások készítése 1964 és 1968 között folyt Pátzay Pál irányításával, a kor – ma már mindenképpen – ismert művészei bevonásával.
Irodalma mindennek nem-igen van, én mégis látni vélem, hogy a feladat bevégzése során az egyes művészek viszonylag nagy önállóságot kaptak, legalábbis többségüknél felismerhetők a személyes stílusjegyek.

A Tánc allegorikus alakja – a többi megvalósult szoborhoz hasonlóan – nem túl bonyolultan jeleníti meg a cím szerinti figurát. A lány finom mozdulata a zenére történő ritmikus mozgást idézi, de inkább szoknyája hullámzásával, míg egyik lábán ruházata szabadon hagyja térde feletti testrészét. Bal kezével egy lágy textíliát lendít, jobbjában egy csörgőkkel felszerelt kis kézi dobbal adja a ritmust.

---