Ősz lévén az arborétumok különleges látványt tartogatnak a természetjárók számára. A színek játéka kimeríthetetlen. Egy ilyen csavargás közben találkoztam az évszakok kőből faragott alkotásaival. Sződi István^[1] alkotásai remekül illenek az arborétum hangulatához. Az évszakok körbeölelik a tér közepén elhelyezkedő Silvanus című művét.
A Nyártól^[2] továbbindulva a földre hullt leveleket rugdalva közeledem az Őszhöz. Ahogy megláttam egyből eszembe jutott Makk Marci. A susnyán is átmászva kerestem hű társát: Makk Marcsit, de Ő biztos elszaladt valahová. Ifjúságom elevenedett meg a diafilmekre gondolva, amit szüleim vetítettek. A diák már elvesztek, de ez a szobor még itt dacol az széllel és a hideggel. Sajnos a természet visszaköveteli a helyet, pár év múlva már csak a kupacsának teteje fog látszódni.
Mint társai Ő is műkőből készült, egy 50x50 cm-es betonkockán áll, elején viseli évszakának nevét. ^[3]

---