Az egykori Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (ma Belügyminisztérium) építéstörténete összetett, mint ahogy maga, az épület is lényegében kettő. Ahogy a korábbi, kapcsolódó lapokon leírtam, a sarki – első épület tervpályázatát Alpár Ignác nyerte el, de az idők folyamán az építkezést Quittner Zsigmond vette át. Meg kellett oldania saját tervei illesztését a már kész alapokkal.. Az 1909-re elkészült épület a mai József Attila utca sarkán áll. Ebben az időben a Széchenyi (akkor Ferenc József) téren állt a Coburg palota, amit a bank megvásárolt, lebontatta és többektől javaslatot kért a telek felhasználására. A döntés: bővítés, azaz újabb épületrész tervezése. A pályázatot újra Alpár Ignác nyerte el, akit 1913-ban megbíztak a telek beépítésével. Az 1918-ra létrejött megoldás sikeres lett, hiszen észre sem lehet venni, hogy kb. 10 év időbeli eltolódással realizálódott két épület épült egybe – méghozzá két építész munkájaként. ^[1]
Kezdetben volt a sarokrészen látható oromzati szoborcsoport alkotóinak kiderítése, előzetes olvasmányok alapján egyértelműen Maróti munkájának tudtam be. Tévedtem (ld. a műlapon). A szálak így is Quittnernek az Építő Ipar hasábjain megjelent leírásához vezettek, ahol egyértelművé vált a keresett alkotópáros, de az is, hogy minden egyéb épületplasztika Maróti Géza "ornamentális szobrász" nevéhez köthető (kifejtve a kapcsolt lapokon). Ezek a keresések megengedték, de nem igazolták a feltételezést, hogy az újabb épület díszítő alkotásai ugyancsak az ő nevéhez köthetők. A bővítés részleteiről ugyanitt, ill. a korábban már átnézett források alapján információt nem találtam.
1939-ben jelent meg Medvey Lajos lexikon tömörségű összefoglalókat tartalmazó könyve, amiben találtam ide vágó információt: "Timp. melletti négy alak (har.) és egyéb díszítőszobrászat: Maróti Géza...". ^[2] Így a négy allegorikus figura alkotójában biztos lehetek, másrészt a timpanon ugyan kérdéses, de mégiscsak beleférhet az "egyéb díszítőszobrászat" megnevezésbe.
Az alkotás mészkő, de anyaga nem azonos az allegorikus figurákéval, a megformálás mégis megengedné... kételkedem, reménykedek.
A timpanon középpontjában Magyarország koronás középcímerét két oldalról egy-egy szárnyas angyal tartja. Arcuk, testfelépítésük, ruházatuk finom redőzete megengedi, hogy akár Maróti munkájára gondoljunk. A címer korrekt ábrázolás, minden más körülötte tükrözi a szecesszió stílusjegyeit.
Az épületegyüttes minden részletében (sőt, kint és bent is) különböző ábrázolások az ipart, mezőgazdaságot, kereskedelmet hangsúlyozzák ^[2], ezek a kor központi témái, így az angyalok által tartott címer két oldalán lévő jelenet szereplői is erre – ezekre utalnak. Ezek kis részletekben mutatkoznak meg: a jobb oldalon fogaskerekek látszanak, beljebb, a középpont felé kalászok, míg bal oldalon hajózáshoz használatos kötelek kígyóznak egy hölgy alakja mellett.

---