Tatabánya-Kertvárost 1952-ben kezdték el építeni a Tatabányai Szénbányászati Tröszt kezdeményezéséből. A többségében családi házakból álló városrész felépítésével a városba érkezett bányászok lakhatási gondjait igyekeztek enyhíteni. ^[1] Itt épült fel 1959-ben egy 8 tantermes általános iskola is, melyet Kismarty Lechner Kamill tervezett. Belső kialakítása igazi kuriózumnak számított; tágas zsibongók kerültek kialakításra. Az ablakok alatt különleges designelemként korlátradiátor húzódik végig, melynek kettős szerepe van: egyrészt korlátként védi a padlótól a plafonig érő ablakokat, másrészt biztosítja a zsibongók fűtését mind a mai napig.^{[2] [3]}

Számunkra az épület igazi különlegessége - mind a földszinten, mind az emeleten - a klinkerborításba elhelyezett különböző méretű üres "táblák", melyekbe Majoros Hédi és férje, Majoros János kerámia képei kerültek. A kapcsolt műlapokon a földszinti kerámiák már bemutatásra kerültek. Az emeletre is készült egy több részből álló kompozíció, melynek jelentős része el van takarva egy óriási falappal. A fenti zsibongó már régóta kiállító térként funkcionál és némileg átalakították. Jelenleg a hat darabos kompozíció egyetlen, a tanári szoba bejárati ajtaja felett lévő - szárnyasokat ábrázoló - eleme látható csak. Szerencsére sikerült kettő archív képet találnom, melyen megfigyelhető, hogy ide is kis- és nagyméretű kerámiák kerültek, melyeken halak, madarak, baglyok és szarvasok vannak.

Bízom benne, hogy egyszer lesz lehetőségem az eltakart emeleti alkotásokat is fotózni és bővíteni tudom a műlapot további színes fényképekkel.

Köszönöm a fotózási és dokumentálási lehetőséget Zettisch Jószefnek!

---