Az emlékmű néhány szobra a Habsburgok képviseletében a jobb-szélen állt. Igencsak "kalandos" utat jártak be, amit elsősorban Ferenc József műlapján elég részletesen összegeztem – ld. kapcsolt műlapot, ill. nagy segítségemre volt N. Kósa Judit cikke is. Itt ezt nem ismétlem...
Az Ezredéves (Millenniumi) Emlékmű királyszobrainál minden felállított történelmi szereplő szobra alatt elhelyeztek egy domborművet, ami jellemzően az adott személyiséghez kapcsolódik.^[1] Tulajdonképpen ez ma is így van, csak ugye a Habsburgok külön úton jártak. A "végállomás" jelen tudásunk szerint a FÖRI-telep. Mária Terézia szobra azonban különvált a többiektől és a kapcsolódó domborműtől, a gödöllői Grassalkovich-kastély parkjában áll.
Az alkotás a királyi fenség életének meghatározó jelenetét ábrázolja. A királynő koronája veszélybe került, küszöbön állt a birodalom esetleges felbomlása. Ahhoz, hogy meg tudja védeni trónját a poroszoktól, a magyar rendek támogatását kellett megnyernie. A királynő fekete ruhában, karján a gyermek Józseffel jelent meg az eseményen. A magyar nemesek kezdeti ellenállását – a hatásos jeleneten kívül – meggyőző beszéddel győzte le. Elhangzott az egybehangzó felkiáltás: „Vitam et sanguinem pro rege nostro!" („Életünket és vérünket királyunkért!”), cserébe ő kedvezményeket tett, pl. visszavonta apja néhány magyarellenes intézkedését.^[2]
A dombormű híven adja vissza a történelmi eseményt. Bal oldalon a királyi fenség ül, rangjához illő arckifejezéssel és testtartással. A kis II. József a karjában, mellette még egy gyermek, a királynő által szült további 15 gyermek képviseletében. Mögötte egy udvarhölgy ül. A magyar nemesek, ki-ki a tőle telhető alázattal mondja ki az ominózus mondatot.

---