Erről a szoborról lényegében már mindent lehet tudni. Úgyis, mint az Ezredéves emlékmű jobb szárnyán helyet kapott, Habsburgokat ábrázoló szobrok egyike, másrészt magáról, az alkotásról.
Mindezt, egy megközelítésben leírja a kapcsolt blogbejegyzés, elég részletesen lekövettem útjukat a korábban már bemutatott, a FÖRI telepen csoportosuló szobrok kapcsán – elsősorban talán Ferenc Ferdinánd lapján, amit kapcsolok. Ezek a "hősök" nagy utat tettek meg, hányatott sorsuk ugyancsak olvasható Kósa Judit cikkében ^[2] – egyáltalán, ezt követve jutottam ki jelenlegi helyükre.
III. Károly magyar király (1711-1740) VI. Károly néven német-római császár (1685–1740) alakja elég szembetűnő. Új felfedezés számomra, milyen megkötések, ill. előzmények határozták meg az emlékmű egyik-másik alakjának megformálását.
Kicsit ismételni kell, hiszen a király ábrázolását eredeti helyén már bemutattam. Természetes, hogy az emlékmű egységét csak úgy lehetett biztosítani, ha az együttműködő hat szobrász, akiket kiválasztott, vállalták, hogy átveszik az ő stílusát. A diplomamunka szerint leginkább megnyilvánul ez III. Károly alakján, Telcs Ede alkotásán. Itt szigorúan követni kellett "az akadémizmus szabályait". Másrészt az ábrázolás előképe nem más, mint "Georg Raphael Donner által 1734-ben carrarai márványból faragott VI. Károly császár apoteózisa szoborcsoport" alakja. Innen vette át "az uralkodó hiteles, allonge parókás arcképét, a kontraposztos beállítást". Egyben el is tért ettől, amennyiben magyar királyi páncélzatban ábrázolta (itt, a magyar emlékmű alakjaként, III. Károly), kezében irattekercset tart ami véleményem szerint a magyar uralkodóként elsőként hozzá köthető szatmári béke irata lehet. Az akadémizmus diktálta szabályokon belül az említett kontraposztos beállást is módosította –, így a király előrelépő állásban, lefelé néző tekintettel áll.^[1]

---