Idén is megvalósult, immár harmadszor, a MANK, a Szentendrei Régi Művésztelep kertjében a kortárs művészeti alkotásokat felsorakoztató szoborpark. Ez a kert Szentendre művészeti életének egyik központja.
Az itt kiválogatott alkotások egyrészt a Monostori Művésztelep szobrászaitól származnak, az ő elmúlt négy évi betonalkotásai közül kerültek ki. Róluk: "A Szentendrei-szigeten nyaranta megrendezett alkotói hetek időszakában a közös munka során az alkotók a beton anyagát felhasználva készítik el főként közterekre szánt szobraikat." A meghívott alkotók másik csoportjáról: "a kert természeti elemeihez, organikusságához csatlakoznak kiállított műveikkel...a természeti közeggel kialakított párbeszédbe vonják be a közönséget".^[1]
Vártam az eseményt, megnyitóját a net-en követtem. Másnap úgy adódott, hogy el tudtam ugrani a "kertbe". Közel első benyomásom ehhez az alkotáshoz kötődik. Egészen biztos voltam az alkotóban, akinek alkotását ugyanebből az anyagból és igen hasonlatos megfogalmazásban láttam és fotóztam a Káli Art Park kertjében (bár sajnos, még nem jutottam oda, hogy bemutassam). Első látásra csodálkoztam: az nem lehet, hogy egy alkotás azonos időben legyen két helyen? A cím eloszlatta a kételyeim, de a fotók is egyértelművé teszik.
Mindezzel együtt a másik színhelyen álló műalkotással, az anyaggal és természetesen a szemlélettel is egyértelműen rokon. Ott olvasható, a művész több oldalról igyekszik kipróbálni magát, amihez inspirációt adnak a természetben megfigyelhető jelenségek, folyamatok.
Itt is igaz: "...ezen erők játéka, és a belőlük létrejövő végtelen változatosság a teremtő elme működésének legkiválóbb mintája. A legkedvesebb témám eszerint a tájkép, igaz nem csupán a minket körülvevő, hanem a bensőkben létező világ képei is. Munkáimban e külső és belső világok közötti kapcsolatot keresem."^[2]

---