Idén a a Szentendrei Régi Művésztelep kertjében újra megvalósult a szoborpark, ami kortárs művészeti alkotások bemutatását célozza. Párhuzamosan két program indult, a MANK ősfás parkjában két művészeti ág egyikeként a Monostori Művésztelep négy éve alatt készült betonalkotások szerepelnek.^[1]
A betonművészeti művésztelep alkotói közül elsőként bemutatott David Umemoto pályáját építész diplomával kezdte. Készülő szobrai jellemzően kötődnek eredeti szakmájához. Róla írják: "...A beton munkái tanulmány munkák. Ezek a miniatűr darabok épületeket és műemlékeket idéznek, messze fekvő területekről a szobrászat és az építészet világában.
A falak a végtelenbe emelkednek, a görbék a felső határokat súrolják a lépcsők az üresség maradványait idézik a Babilon korabeli nagyvárosokat megjelenítve."^[2]
Kiállító művész, mint 2019-ben, ennek az alkotásnak keletkezése évében is, amikor megrendezték A lehetetlen építésze című kiállítását. Ott is és honlapján is (ld. alkotó adatlapja) egyértelmű, a pályát "elhagyó" művész nem ment messzire, témája mindig az építészethez kapcsolódik. Folyamatosan egyensúlyoz az építészet és a szobrászat határán, de az utóbbi időben "egyre inkább a szobrászatra összpontosít". Írják, betonszobraiban találkozik a két ágazat, kis abszurddal: "...a lépcsők sehova sem vezetnek, a falak pedig rossz helyen állnak..."^[3]
Ez az alkotás egy három emeletes épületet mutat, pontosabban annak előoldalát, a hátsó oldal sematizált. De mintha csak két dimenzió lenne, csak ez van kidolgozva – játszva a dimenziókkal. Felfelé "menet" emeletenként vált a falak vastagsága, pontosabban a falak mélységét, a köríves ablakok keretét egyre több réteg adja.

---