Az idei kortárs művészeti alkotások szoborparkja a Szentendrei Régi Művésztelep kertjében volt a harmadik eddig. Az itt bemutatott alkotások jó része a Monostori Művésztelep szobrászaitól származnak, a másik csoport műveikkel "a kert természeti elemeihez, organikusságához csatlakoznak".^[1]
A rendezvény ebben az évben kicsit később kezdődött, megnyitóját a net-en lehetett követni. Másnap az a meglepetés ért, a rekkenő hőségben rám szakadt szabad időmben eljutottam személyes szemlődésre. A művésztelep teljesen kihalt volt, elfáradtak az előző napi megnyitótól, enyém volt a terep.
A bemutatott alkotás – mint címe is jelzi – egy sorozat első darabja. Az alkotó művész az anyag híve, amiről nyilatkozott is, de sokatmondó tény, a művésztelep vezetője is (volt?). Ez nem tudom, mennyire folyamatos, 2016-ban – éppen abban az évben, amikor ez az alkotás is készült – ez is olvasható róla.^[2]
A sok anyagot kipróbált művész az interjúban elmondja, milyen sok jó tulajdonságait fedezte fel munkája során a betonnak. "Tetszik az a tulajdonsága, hogy egyszerre tud deduktív és reduktív is lenni. Képes kőszoborként megjelenni, de akár úgy is, mint egy érzékeny bronzszobor. Alkalmas arra, hogy egy pillanatot rögzítsünk vele, apró gesztusokat képezhet le, ugyanakkor anyagszerűségét tekintve monumentális..:" Beszél Csurgai Ferenccel, az ország legismertebb betonszobrászával való találkozásáról és arról, milyen hatása volt ez művészetére. Szó esik arról is, hogyan indult a művésztelep és persze arról is, hogyan működik. A sok mondanivaló között felbukkannak az öntés, az izgalom, a meglepetés szavak. Leírni ezt lehetetlen, érdemes a cikket olvasni.^[2]
Neve, bemutatkozása értelemszerűen többször felbukkan a művésztelep közösségi oldalán, ahol bemutatásra kerül több műve is. Szerepel többek között ennek az alkotásnak sorozattársa is – ugyanebből az évjáratból.^[3]

---