A Ponte Sant'Angelo hídon (Angyalhíd) eredetileg 14 angyalszobor volt, amiket még Raffaello da Montelupo készített III. Pál pápa megbízásából a XVI. század közepén. ^[1]
1667-ben IX. Kelemen pápa felkérte Gian Lorenzo Bernini-t, hogy készítsen tíz új szobrot az időközben erősen megrongálódott alkotások helyett. Ennek érdekében 10 márványtömböt is vásárolt. Ebből Bernini kettőt megtartott magának a többit pályatársainak adta, pontos instrukciókkal a koncepcióról. Minden angyal egy olyan tárgyat tart a kezében, amelyek Jézus keresztútján illetve keresztre feszítésében szerepet játszott. Az angyalokat magas talpazatra helyezték, mindegyik márványfelhőn áll, így lentről úgy tűnik, mintha valóban a felhőkön állnának. ^[2] Minden angyal talpazatán egy-egy bibliai vers vagy idézet található.

Paolo Naldini Bernini egyik pályatársa volt, akit felkért, hogy készítsen egy angyalszobrot a régi helyére. Természetesen őt is ellátta a megfelelő instrukciókkal, hogy mi is az elképzelése. Az egész szobor legérdekesebb része - eltekintve a sok fodortól - az arc. A megvetés, ami ül az angyal arcán az valami elképesztő. A fénykép nem adja vissza azt az élethűséget, amit a valóságban látunk. Szépen kidolgozott szárnyai vannak, kecses ujjaival tartja a tunikát rajta a három kockát.
A történet szerint a Jézust keresztre feszítő katonák egymás között elosztották ruháit. Köntöse viszont egy darabból készült, amit nem akartak szétvágni, ezért megegeztek egymás között, hogy kockázással döntik el, hogy melyiküké legyen. A szobor talapzatán pont ez a felirat található: "SVPER VESTEM MEAM MISERVNT SORTEM" azaz "A ruhámra sorsot vetettek"^[3]

---