A Ponte Sant'Angelo hídon eredetileg 14 angyalszobor volt, amiket még Raffaello da Montelupo készített III. Pál pápa megbízásából a XVI. század közepén. ^[1]
1667-ben IX. Kelemen pápa felkérte Gian Lorenzo Bernini-t, hogy készítsen tíz új szobrot az időközben erősen megrongálódott alkotások helyett. Ennek érdekében 10 márványtömböt is vásárolt. Ebből Bernini kettőt megtartott magának a többit pályatársainak adta, pontos instrukciókkal a koncepcióról. Minden angyal egy olyan tárgyat tart a kezében, amelyek Jézus keresztútján illetve keresztre feszítésében szerepet játszott. Az angyalokat magas talpazatra helyezték, mindegyik márványfelhőn áll, így lentről úgy tűnik, mintha valóban a felhőkön állnának. ^[2] Minden angyal talpazatán egy-egy bibliai vers vagy idézet található.
Ercole Ferrata^[3] szobrászt annyira elbűvölte a Bernini által készített Szent Teréz extázisa szobor, hogy csatlakozott művészi csapatához. Talán az egyik "legfontosabb" angyal elkészítését bízta rá Bernini. Valljuk be nem vallott szégyent. Mintha ívben hajlana a teste, szinte modellként pózol (sokak szerint az egyik "legszexisebb" angyal). Ruhája redőzött, kidolgozottsága ünnepi viseletre hajaz. Nagy hangsúlyt fektetett a kéz- és lábújjak kivitelezésére.
A szobor méretéhez képest egy hatalmas, több mint egy méteres keresztet tart a kezében, de olyan légiesen fogja, mintha súlytalan lenne. Arcán szinte ugyanaz a mosoly látszik mint Szent Ágnes halála című alkotásán^[4], rövidre húzott száján mosoly bujkál, szemein átlényegülés tükröződik. Gondosan kidolgozottak az angyalszárnyai is.
Mint minden angyalszobornak, ennek talapzatán is van latin idézet: "CUIUS PRINCIPATUS SUPER HUMERUM EIUS" azaz "Aminek az uralma az Ő vállán van"^[5]
Az elmúlt 350 év nem múlt el nyomtalanul a szobor felett, kopások és foltok tarkítják és a madarak sem tisztelik eléggé e földi "szárnyast".

---