A Ponte Sant'Angelo hídon eredetileg 14 angyalszobor volt, amiket még Raffaello da Montelupo készített III. Pál pápa megbízásából a XVI. század közepén. ^[1]
1667-ben IX. Kelemen pápa felkérte Gian Lorenzo Bernini-t, hogy készítsen tíz új szobrot az időközben erősen megrongálódott alkotások helyett. Ennek érdekében 10 márványtömböt is vásárolt. Ebből Bernini kettőt megtartott magának a többit pályatársainak adta, pontos instrukciókkal a koncepcióról. Minden angyal egy olyan tárgyat tart a kezében, amelyek Jézus keresztútján illetve keresztre feszítésében szerepet játszott. Az angyalokat magas talpazatra helyezték, mindegyik márványfelhőn áll, így lentről úgy tűnik, mintha valóban a felhőkön állnának. ^[2] Minden angyal talpazatán egy-egy bibliai vers vagy idézet található.
Antonio Giorgetti^[3] Bernini egyik pályatársa volt, akit felkért, hogy készítsen egy angyalszobrot a régi helyére. Természetesen őt is ellátta a megfelelő instrukciókkal, hogy mi is az elképzelése. Az angyal a bal lábára helyezi a testsúlyát, teste balra, ívben hajlik meg, mintha egy íj lenne. Ráerősít erre azzal is, hogy fejét jobbra fordítja. Statikusnak tűnik, de a mély redők a ruháján, és hajának ábrázolásával dinamikussá válik, mintha épp le akarna lépni a kis felhőről, amin áll. Arcán nem látni érzelmeket, inkább közönyös, mint együttérző, hogy inkább a kezében lévő nádpálcára és a végén lévő szivacsra koncentráljon a szemlélődő.^[4] Szinte orrunk alá dugja és bemutatja az ecettel (savanyú borral) töltött szivacsot, amelyet a haldokló Krisztusnak adtak "frissítőnek". A talapzaton lévő felirat is ennek tanúbizonysága: "POTAVERUNT ME ACETO" azaz "szomjúságomban ecettel itattak" ^[5].

---