1935. július 28-án szép ünnepség keretében avatták fel Görömböly-Tapolcán (ma Miskolc-Tapolca) a Verebes-tanyán felépült Sziklakápolnát.^[1]
A Sziklakápolna kialakításának gondolata vitéz Szabó Pius tábori főesperes nevéhez fűződik. 1934 nyarán Szabó Pius Miskolcon meglátogatta régi harctéri barátait. Ekkor ellátogatott Tapolcára is, ahol séta közben meglátta a juhok szálláshelyéül szolgáló, sziklába vájt üregeket, s az az ötlete támadt, hogy az üregek helyén kápolnát kellene kialakítani. A gondolatot tett követte, s Szabó Pius páter lelkes szervező munkájának köszönhetően egy év múlva Jézus Szent Szíve tiszteletére felavatták a ma is itt álló kápolnát. A Kápolna falfülkéiben, szentélyében és oldalfolyosóján különféle szobrok állnak. Ezeket a szobrokat egy budapesti egyházművész készítette és ajándékozta a Kápolna közösségének. A Tapolcai Fürdőújság a felszentelést megelőző napokban írta:
„Egy híres magyar szobrászművész -aki ismeretlen kíván adományával maradni- eddig négy, egyen-ként 185 centiméter magas szobrot ajándékozott a sziklakápolnának. Az oltár mögött áll majd a Jézus Szent Szíve szobor és a sziklakápolna díszéül fog szolgálni a Magyarok Nagyasszonya, Páduai Szent Antal és Szent Ferenc szobrai.”^[2]
A szobrász ugyan a korabeli sajtó híradásaiban névtelen kívánt maradni, de Sedon László hejőcsabai plébános a szobrokon lévő szignók alapján készítőként Máriahegyi Jánost nevezte meg (2022 januárjában). Az ő nevét olvashattuk a MINAP című miskolci hetilap Sziklakápolnát bemutató cikkében is.^[3] A Jézus Szent Szíve szobor szignójánál mi magunk is meggyőződhettünk az alkotó kilétéről.
A bejárattól jobbra lévő falfülkében Lisieux-i Kis Szent Teréz szobra áll. Kis Szent Teréz (1873-1897) a karmelita rend tagja, római katolikus szerzetesnő volt. A szobor is karmelita ruhában ábrázolja, a rá jellemző szimbólum szerint egyik kezében feszületet tart, másik kezével rózsákat hint az imái hatására elnyert segítő kegyelem jelképeként.^[4] Kis Szent Teréz a kis utak, a kis dolgok szentje. A napi apró jótettek, az önfeláldozás útját járva jutott egészen közel Istenhez. 25 évesen, tüdőbajban hunyt el. 1923-ban boldoggá, 1925-ben pedig szentté avatták. Liturgikus emléknapja október 1. A kolostorban kezdte el írni gyermekkori emlékeit, verseit és önéletrajzát. Műveit többször is kiadták, és róla is olvashatók életrajzi írások.^[5] Önéletrajza az interneten is elérhető az alábbi címen:
http://www.ppek.hu/konyvek/Lisieux_i_Szent_Terez_oneletrajza_1.pdf

---