Miskolctapolca egyik dombtetején áll az 1935-ben Jézus Szent Szíve tiszteletére felszentelt Sziklakápolna.^[1]
A Kápolna falfülkéiben, szentélyében és oldalfolyosóján különféle szobrok állnak. Ezeket a szobrokat egy budapesti egyházművész készítette és ajándékozta a Kápolna közösségének. A Tapolcai Fürdőújság a felszentelést megelőző napokban írta:
„Egy híres magyar szobrászművész -aki ismeretlen kíván adományával maradni- eddig négy, egyen-ként 185 centiméter magas szobrot ajándékozott a sziklakápolnának. Az oltár mögött áll majd a Jézus Szent Szíve szobor és a sziklakápolna díszéül fog szolgálni a Magyarok Nagyasszonya, Páduai Szent Antal és Szent Ferenc szobrai.”^[2]
A szobrász ugyan a korabeli sajtó híradásaiban névtelen kívánt maradni, de Sedon László hejőcsabai plébános a szobrokon lévő szignók alapján készítőként Máriahegyi Jánost nevezte meg (2022 januárjában). Az ő nevét olvashattuk a MINAP című miskolci hetilap Sziklakápolnát bemutató cikkében.^[3] A Jézus Szent Szíve szobor szignójánál mi magunk is meggyőződhettünk az alkotó kilétéről.
A Kápolna főbejáratán belépve, baloldalt a második falfülke szobra a fiatal Gonzaga Szent Alajost jeleníti meg. Szent Alajos a kevésbé ismert szentek közé tartozik. A Mantova melletti Castiglione várában született 1568-ban. Apja Gonzaga Ferdinand őrgróf, gazdag, jómódú főnemes úr volt, aki elsőszülött fiát a vitézi, katonai pályára szánta. Az ifjú azonban jobban szerette az imádságokat és szent gyakorlatokat; ezekben anyja is támogatta. "Már hét esztendős kora óta naponta elimádkozta a hét bűnbánati zsoltárt és szűz Mária zsolozsmáit, imádsága végeztével pedig még órák hosszat elmélkedett..."^[4]
Iskoláit Firenzében végezte; itt részesült Borromei Szent Károly (Milánó püspöke) által az első szentáldozásban. 13 évesen Madridba került a királyi palotába, ahol három évig apródként szolgált. Itt, Spanyolországban döntött úgy, hogy belép a jezsuita rendbe. Tervéhez azonban haragos apja nem járult hozzá. Azt remélve, hogy fiát eltérítheti szándékától, más fejedelmi udvarokba küldte tapasztalatokat szerezni. Az utazások azonban nem változtatták meg Alajos elhatározását, így végül apja is belátta, hogy fölösleges a küzdelem, fia döntése végleges. 1585-ben öccse javára lemondott összes jogáról, s szülei áldásával Rómába utazott, ahol belépett Jézus Társaságába. "Napjait alázatosságban, engedelmességben és vezeklésben töltötte, kopott és foltozott ruhában járt, betegeket ápolt, szüntelen böjtölt és imádkozott."^[5]
Tanulmányi évei alatt apja meghalt, neki pedig többször is haza kellett térnie, hogy családi viszályokban igazságot tegyen. Miután elrendezte otthoni ügyeit, mindig visszatért Rómába. 1590 tele nagy éhínséget és pestist hozott a város életébe. Alajos a jezsuiták vezette kórházban ápolta a betegeket, míg végül ő is elkapta a kórt. 1591 nyarán halt meg. 1605-ben boldoggá,1726-ban pedig szentté avatták. Ünnepnapja: június 21.
Szent Alajos egész életét a nemes lelkű viselkedés, határozottság és bátorság jellemezte. Ő az ifjúság védőszentje, de kérik pártfogását pestis vagy szembetegség esetén is. Jelképei: feszület a kezében vagy előtte imádkozik, liliom, karon ülő kis Jézus.^[6]
A Kápolna szobra (130 cm) egy fiatal kispapot ábrázol, amint egyik kezében egy maga felé fordított feszületet néz, míg másik keze a mellkasán pihen. Haja rövid, öltözete reverenda és fölötte csipkével díszített karing, melynek alja és kézelője szürke színűre van festve. A kereszt alján függő rózsafüzér nem a szobor része.

---