A szakszervezeti székház aulájában található festménysorozat (lásd csatolt műlap) fotózását követően kísérőmmel úgy gondoltuk, hogy felmegyünk a Bányász Szakszervezet titkárságára, megtudni némi információt a hatalmas műalkotásról. Útközben elhaladtunk egy előadóterem előtt. Egyből jött az érzés, hogy ide bizony be nézni. Mintha egy régi moziba léptem volna be; a lehajtható régi plüss székek, a mennyezeten lévő régi csővilágítás igazi időutazás élményét keltette. Már épp indultam volna kifelé, amikor hirtelen megálltam és tudatosult bennem, hogy mit is láttam az emelvény mögötti falon. Nagyon-nagyon ismerős volt a stílus.

A "Jó szerencsét! 1948" feliratot tartalmazó dombormű az emelvény mögötti falon található. Alkotója pedig nem más, mint Kovács Margit Kossuth-díjas (1948) magyar kerámiaművész. Óriási volt a meglepetés, álmomban sem gondoltam volna, hogy egy eddig ismeretlen alkotásra lelek a nagynevű művésztől.

Nem véletlenül használom az ismeretlen jelzőt. Miután kiléptem az épületből egyből felhívtam Szilágyi Zsófia Júliát, aki a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum osztályvezetője. Már régebben kapcsolatba kerültünk egymással, amikor egy-egy Kovács Margit alkotás után nyomozgattam korábban. Sokszor végiglapoztam már P. Brestyánszky Ilona művészettörténész Kovács Margit életrajzát, munkásságát részletesen bemutató kiadványát, de nem emlékeztem erre a domborműre. Zsófia nálam sokkal alaposabban ismeri a keramikusművész gazdag életművét, azonban az ő számára is meglepetés volt a felfedezésem. Nem volt tudomásuk Kovács Margit eme alkotásáról.

A Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSZ) címerét ábrázoló alkotás^[1] valószínűsíthető, hogy a rajta lévő évszámmal megegyező évben, 1948-ban készülhetett. A tetején olvasható "Jó szerencsét!" köszöntés már 1893 óta használatos a bányászok körében.^[2] A dombormű közepén két olajág által közrefogva a bányászok jelképe; a keresztbefordított kalapács, ék, és bányamécs látható. (Napjainkban inkább a mécses szót használjuk).^[3]

"A bányász az egyszerű szerszámokat dicsősége jeléül fogadta a címerébe. A keresztbe fektetett vágó- és ütőkalapács alkotja a tulajdonképpeni címert, melyet a két kalapács szára közt középen felfüggesztett bányamécs egészít ki. A bányász minden, helyre, mely vonatkozásban van a bányászattal, odaállítja címerét; ott találjuk legrégibb zászlóin, az aknák bejárata fölött, sőt, a klopacska tornyán is.
...
A bányász egyik legfontosabb felszerelési tárgya a bányászlámpa volt. Ezzel világított magának a bányából jövet-menet és ez adott fényt a bányában a munkájához. Különleges látványt nyújtott a bányászok közlekedése a sötétben, amikor sokszor kilométereket gyalogoltak a bányáig, s a lámpák szentjánosbogár fénye jelezte útjukat."^[4]

---