Az első szombathelyi városházát a Berzsenyi téren 1879-ben avatták, azonban a II. világháború alatt 1945 tavaszán bombatámadás során romba dőlt. A város új közigazgatási központját azonban jópár évtizeddel később, a 70-es években kezdték el építeni és 1983. február 18-án adták át egy ünnepi tanácsülés során. ^[1][2]

Az épületet gazdagon díszítették műalkotásokkal, az előcsarnok fadomborműve az előző műlapon (lásd kapcsolt műlapok között) már bemutatásra került, folytassuk a sort a házasságkötő terem hatalmas gobelinjével.

Kísérőm, Lajos Tibor, a Gondnoksági Iroda vezetője beszélgetésünk során felidézte, hogy volt alkalma személyesen találkozni E. Tassy Klára művésznővel, aki egy szombathelyi látogatása során a teremben az érdeklődő közönség előtt mesélte el a gobelinen ábrázoltakat. A terem miliője az elmúlt évtizedekben szinte mit sem változott, egy-két berendezési tárgy (pl: székek) került kicserélésre és persze az asztal elejét díszítő címer. (Az archív képen még a korábbi Kádár-címer látható az asztal homlokzatán.) A teremben sárgás fényt adó mennyezeti és fali lámpák alkotója L. Szabó Erzsébet üvegművész, aki mást is készített az épületbe, de ez majd egy következő műlap témája.

Még egy pár gondolat erejéig visszakanyarodnék a 24 négyzetméteres gobelinre. Az Eigel-Tassy házaspár munkásságát bemutató kis könyvben az alábbiakat írja a szerző róla:

"Nyugodtan mondhatjuk, hogy a szombathelyi házasságkötő termében elhelyezett "Szerelem" (1982) Tassy gobelinművészetének csúcsa. Egyrészt összefoglalja mindazt a törekvést, amelyet idők folyamán az elvont forma és a bonyolult szimbolikus kifejezés felé megtett, ugyanakkor minőségileg magasabb szintre is utalja a festői indittatású gobelin kérdéskörét.

Érdekes, hogy Tassy - humán beállítottsága ellenére - mindvégig szükségesnek tartja figurái mögött a természeti háttér jelenlétét, még annak elvont formájában is. A "Szerelem" is ilyen háttér előtt lezajló folyamat, amely a különböző fázisokat: a megismerkedést, a szárnyalást, fellángolást, majd a szerelem megnyugvását, átalakulását igyekszik tolmácsolni."^[3]

Jobb alsó sarokban olvasható Tassy Klára neve, alatta pedig Ungár 1981-82. Az Ungár nővérek (Ungár Klára és Ungár Olga) több gobelintervét is kivitelezték a festőművésznőnek , akik legtöbb esetben szerényen csak egy "U" betűvel szignózták műveiket, itt azonban a teljes vezetéknevük szövésre került.

Örömteli, hogy a gobelin még 40 év után is az eredeti helyszínen, eredeti pompájában megtalálható. Az elmondottak alapján nagyon vigyáznak rá.

---