Négy szobrot avattak a zugligeti Szent Család parkban, valamennyien az általuk képviselt ügyért haltak vértanúhalált,"...sziklaszilárdan kitartottak hitük és meggyőződésük mellett. Életük, példamutatásuk, áldozatuk arra figyelmeztet, hogy erkölcsi kötelességünk kiállni az értékeinkért."^[1]
Általános: „Az emberi gonoszság nem a múlt köde. Nem a történelem távoli zugában van, nem szabadultunk meg tőle mindörökre. Sajnos benne van az emberi lélekben”. Az egyéni felelősség felemlítése után: „Nem a történelem, hanem a jövőnk érdekes..., és azért kell ezeknek a szobroknak itt állniuk, hogy a jövőnket féltsük.”^[1] További beszéd olvasható a cikkben.

Az általam követett sorban elsőként Esterházy János mártír politikus szobra áll. Róla a tudósítás írja: „Esterházy János Nyitraújlakon, Nyitra vármegyében született 1901-ben, a felvidéki magyar kisebbség szellemi vezetőjeként a jogfosztottság ellen küzdött, 1945 után letartóztatták, moszkvai börtöne után a Gulagot is megjárta, s miután 1949-ben a szovjetek kiadták a csehszlovák hatóságoknak, az ország majdnem minden börtönében raboskodott, méltósággal viselve szenvedéseit. Az üldöztetésben is másokon próbált segíteni, végül a morvaországi Mirov börtönben halt meg 1957-ben."^[1]
Tőle egy ma is megfontolandó idézet is elhangzott: „csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amely meg tudja becsülni nagyjait, és amelynek mindig szem előtt lebeg azok példát adó munkássága.”
Teljes életrajza, munkássága, "bűnei", sorsának alakulása olvasható a második forrásban. Innen: „56 éves korában, 12 évnyi rabságban eltöltött súlyos szenvedés után halt meg Esterházy János a mírovi politikai foglyok börtönében, Csehszlovákiában. 1942. május 15-én, a szlovák parlament egyetlen olyan képviselője volt, aki nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt. Magyarország 1944-es hitleri megszállása ellen memorandummal tiltakozott. A háború után mégis letartoztatták, s a Gulágra hurcolták. A csehszlovák hatóságok távollétében halálra ítélték, majd "kegyelemből" életfogytiglanra mentették. Szlovákiában máig hazaárulóként, fasiszta háborús bűnösként tartják számon."^[2]

Mind a négy mártír, akinek most szobrot állítottak, a "kommunista diktatúra áldozata" volt. emlékezetükre az alkotásokat a Nemzeti Művelődési Intézet ajánlotta fel a Hegyvidéki Önkormányzatnak.

---