„Az emberi gonoszság nem a múlt köde. Nem a történelem távoli zugában van, nem szabadultunk meg tőle mindörökre. Sajnos benne van az emberi lélekben”. Az egyéni felelősség felemlítése után: „Nem a történelem, hanem a jövőnk érdekes..., és azért kell ezeknek a szobroknak itt állniuk, hogy a jövőnket féltsük.”^[1]

Négy szobrot avattak a zugligeti Szent Család parkban, valamennyien az általuk képviselt ügyért haltak vértanúhalált,"...sziklaszilárdan kitartottak hitük és meggyőződésük mellett. Életük, példamutatásuk, áldozatuk arra figyelmeztet, hogy erkölcsi kötelességünk kiállni az értékeinkért."^[1]
Továbbiak olvashatók u. ott, a cikkben, ami a következőket közli Romzsa Tódor személye kapcsán:
"Romzsa Tódor a kárpátaljai Nagybocskóban, Máramaros megyében született 1911-ben, a munkácsi görögkatolikusok püspöke volt, az ukrán kommunista pártot vezető Hruscsov kezdeményezte a likvidálását Sztálinnál, mert hű maradt Rómához, nem csatlakozott a pravoszláv egyházhoz, és híveit kitartásra buzdította. Először kiverték a fogait, miközben hazafelé tartott, majd a kórházban méreginjekcióval végeztek vele 1947-ben."^[1]

Emléknapját október 31-én tartják, boldoggá II. János Pál pápa avatta huszonnyolc görögkatolikus vértanú társával együtt 2001. június 27-én. Szentté avatásáért világszerte imádkoznak. A Magyar Kurír cikke átfogó képet ad életútjáról, mártíromságáról. ^[2]

Mind a négy mártír, akinek most szobrot állítottak, a "kommunista diktatúra áldozata" volt. emlékezetükre az alkotásokat a Nemzeti Művelődési Intézet ajánlotta fel a Hegyvidéki Önkormányzatnak.^[1]

---