Nemrégiben, hirtelen ötlettől indítva kiszaladtam a Városligetbe, ott pedig – hosszabb körök után – a belépő díj helyett szedett adományt leperkálva bementem a Jáki kápolnába. Egyáltalán nem volt tervezve. Korábban jártam már ott és minden azonosítható alkotást feltöltöttem, legalábbis emlékeim szerint. Ahogy beléptem és megláttam Szent Antal szobrát, rájöttem, hogy nem végeztem elég alapos munkát.
Ahogy ránéztem a legkedveltebb szentek egyikére, tudtam, hogy valahol már láttam, "dolgoztam" is vele. Persze, megeshet, ez egy újra felfedezés, ijedten kerestem a Köztérképen. Az kápolnához tartozó műlapok között nem találtam, tehát pótolni kell.
Nem bíbelődtem a további azonosítással csak miután hazaértem, pedig 90%-os biztonsággal az alkotó is a fejemben motoszkált.
És igaz! Megtaláltam a műlapot, ami a városmajori példánnyal foglalkozik, de Pasaréten is van egy mészkő-változat, igazolódott az alkotó: Ohmann Béla.
Valószínűleg ott rejtőzködik a megoldás, hogy a kápolna alkotásait 2014-ben (közel 10 éve!), a városmajori Szent Antal-szobrot viszont 2019-ben dolgoztam fel, miután már rátaláltam Prohászka László tanulmányára, amiben több szó is esik a szoborról, a kápolna honlapja (korábbi forrás) viszont nem említi.
Az 1930-as évek elején ebből az ábrázolásból több példány készült. Talán elsőként a balatonboglári katolikus templom számára készült egy, de különböző helyeken található további példány. Anyagukban eltérnek, de pl. a városligeti példány szintén fa.
"A Szent Antal-szobornak egy további példányával találkozhatunk Pesten. Az 1896-os millenniumi kiállításra létesült a Városligetben a Jáki kápolna, amelyet 1908-ban – immár végleges formában – Alpár Ignác tervei alapján újra felépítettek. Az 1915-ben felszentelt kápolna belső berendezésére az 1930-as években került sor..."
A továbbiakban a tanulmány az eseményeket kissé elnagyolja, konkrét hibát is találtam, ezért nem idézem egészében ezt a bekezdést.
A balatonboglári példány alapján a művész az alkotást neoklasszicista stílusban formálta meg, de Prohászka szerint "... plasztikai megjelenésében még némi engedményt tükröz a két világháború közötti korszak közkedvelt, negédes hangvételű szentábrázolásaihoz."

---