Kiállítás nyílt a Hungarian Art and Business helyiségeiben, méghozzá két nagy művész rendhagyó együttműködésének jegyében. "A HAB legújabb kiállítása egy rendhagyó, vasfüggönyön átívelő művészeti együttműködés történetét mutatja be. Az egyik főszereplő az op-art szupersztárja, a Franciaországba emigrált, magyar születésű Victor Vasarely..., a másik pedig a geometrikus absztrakció modernista hagyományához végletekig hűséges, de a szocialista Magyarországon tevékenykedő Fajó János... Nemcsak osztoztak a modern esztétikai formák világhódító erejének felismerésében, de aktívan tettek is érte: közös munkáik révén olyan műtárgyak születtek (szitanyomatok és multiplikák), amelyek bár a Magyar Népköztársaság határain belül készültek, mégis Vasarely életművének a részei..." Vasarely felvette a harcot "a szovjet érdekszféra megrögzött absztrakcióellenességével", Fajó pedig segített ebben. "...A kiállítás ezt a soha el nem mesélt történetet mondja el, Vasarely és Fajo együtt be nem mutatott alkotásainak segítségével...." ^[1]
Szerencsére, a Fajó Alapítvány Fb-posztját olvastam, amiből megtudtam, hogy az együttműködés anyagán kívül : "...nagyon fontos egyedi munkák találhatóak a villa kiállító tereiben és 20 éve nem látott 3 méteres, acél Fajó szobrok a kertben..."^[2] Erősen inspiráló információ, indultam, amint tehettem.
A két művész felfogása a közös munkán belül is eltért. Vasarely "optikai illúziót keltő síkmintázatokat tervezett", míg Fajó geometrikus alkotásai mindig a "síkbeliség és a térbeliség ütköztetéséből jöttek létre..." Elsősorban azok érdekelték, amik két dimenzióban is a térbeliség felé vittek: ld. egymásba hajtások, csúszások, ékelődések.
A kiállításon a cikk-cakk motívum köré rendeződik a bemutatott, Fajó János munkáit érintő anyag, láthatók mind két, mind három dimenzióban. ^[3]
Ennek példái sorakoznak a kertben, amiből az egyik látható itt, a műlapon.

---