Utolsó hetébe fordult az a kiállítás, ami Victor Vasarely és Fajó János "vasfüggönyön átívelő", sajátos együttműködésének eredményét mutatja be. Meglepetést is hozott, a korábbi link elköltözött (még mindig nem a végső helyére), de főleg, hogy a záró dátum megváltozott.)
Vasarely az op-art jól ismert művésze, aki Franciaországba emigrált. A páros másik tagja "a geometrikus absztrakció modernista hagyományához végletekig hűséges, de a szocialista Magyarországon tevékenykedő Fajó János."
"...Nemcsak osztoztak a modern esztétikai formák világhódító erejének felismerésében, de aktívan tettek is érte: közös munkáik révén olyan műtárgyak születtek (szitanyomatok és multiplikák), amelyek bár a Magyar Népköztársaság határain belül készültek, mégis Vasarely életművének a részei..." Vasarely felvette a harcot "a szovjet érdekszféra megrögzött absztrakcióellenességével", Fajó pedig segített ebben. "...A kiállítás ezt a soha el nem mesélt történetet mondja el, Vasarely és Fajo együtt be nem mutatott alkotásainak segítségével...." ^[1]
A központi téma, az együtt létrehozott munkákon felül, egyéni alkotások is találhatók... leginkábbFajó János 3 méteres, krómacél alkotásaira gondolok,amik a kertben kaptak helyet. Az ide elhelyezett művek a cikk-cakk motívumra építenek, ami "benn" két dimenzióban is látható, a kertben a három dimenziós változatok állnak.
Fajó geometrikus alkotásai a "síkbeliség és a térbeliség ütköztetéséből jöttek létre..." Elsősorban azok érdekelték, amik két dimenzióban is a térbeliség felé vittek: ld. az egymásba hajtásokat, csúszásokat, ékelődéseket. ^[2]
Ez az alkotás azok közé a kevesek közé tartozik, ami talán nem a "klasszikus" cikk-cakk motívumot mutatják, de nyilvánvaló rokonságban állnak vele. Így leginkább a "Hullám" cíművel alkotnak egy, összetartozó csoportot. Az alkotásokat határoló vonalak íveltebbek – itt a cím is utal erre, lágyabbak, mégis kapcsolódnak a többszörösen körüljárt, már megfogalmazott körhöz.

---