A kastély homlokzata és a Neptun szoborcsoport közötti kert két oldalsó sövénye mentén szobrokat állítottak fel Veit Königer^[1] és szobrász kollégái 1776-77-ben. A csapat 32 azonos magasságú szobrot alkotott 1,6 m-es lábazaton, mitológiai vagy történelmi személyiségeket ábrázolva, melyek többsége az ókor modelljei alapján készült. A művek végső elhelyezését nem Veit, hanem Johann Ferdinand Hetzendorf von Hohenberg, mint a kertek általános tervezéséért felelős főépítész határozta meg. 1945-ben Josef Glaser palotakormányzó felügyelete mellett a szobrokat 1-től 32-ig számozták a lábazatok oldalán, hogy megkönnyítsék az alanyok azonosítását. A sorozat a palota homlokzata előtti keleti sövénynél kezdődik, és a nyugati oldalon ér véget.^[2]

A 21-es számot viselő szobrot 1776-ban készítette Veit Königer a kor ismert szobrásza. Számos egyházi és világi épülethez készített szobrokat, gyakran allegorikus és mitológiai témákat feldolgozva, így nem volt véletlen felkérése Aszklépoisz^[3] szobrának elkészítésére. Königer stílusa a korszak ízlésének megfelelően a díszítettségre és a látványosságra törekedett.

Az Asclepius-szobor a gyógyítás istenét ábrázolja az ókori görög mitológiából, aki Apollón fia. A kentaur Chiron nevelte, akitől megtanulta a gyógyítás művészetét. Mint az orvoslás istene, nemcsak betegeket gyógyított, hanem halottakat is feltámasztott. Ezt az isteni rendbe való beavatkozást Zeusz nem tűrhette, ezért villámmal sújtotta le, de később visszaadta neki az életet. A szobor egy idős, szakállas férfit jelenít meg, aki egy botra támaszkodik, amelyet egy kígyó teker körbe, ami az istenség attribútuma.^[4] Ez a jelkép ma is az orvoslás nemzetközi szimbóluma. Maga az elem nemcsak mitológiai, hanem szimbolikus jelentéssel is bír: a kígyó az újjászületés, a gyógyulás és a bölcsesség jelképe. Aszklépioszt rendszerint békés, méltóságteljes pózban ábrázolják. Königer szobrának testtartása nyugodt, nem erőt, hanem békességet sugároz. Tekintete békés, intelligenciát tükröző, száját kicsit nyitva ábrázolja, ami szokatlan a barokk alkotások között. A szobor aprónak tűnő, de fontos részletei – például a haj fürtjei, a köpeny redői vagy a kígyó pikkelyei – gondosan kidolgozottak.^[5]

Egy kis érdekesség a végére, ami magyarázatot adhat arra a kérdésre, hogy miért is ábrázolják Aszklépioszt szinte mindig ugyanúgy.
Benjamin Hederich német lexikongráfus 1741-ben kiadta az általa írt Gründliches Lexicon Mythologicum című munkáját, ami a kor egyik legnagyobb hatású ilyen témakörben valaha megírt összefoglaló műve. Ebben van egy rész, ahol Aszklépioszra utal :

„Nagy szakálla van, mert az orvosok ne fiatal suhancok, hanem idősebb, tapasztalt emberek legyenek. Egy bot van a kezében, amelyre támaszkodik, mert az orvoslás egyben az emberi élet támasza is. Ez a bot egy kígyóval van körül tekerve, amely éleslátást jelképez, mivel az orvoslásban is erre van szükség, ugyanakkor tele van csomókkal, mert az orvoslás sok nehézséget rejt magában.”^[6]

---